A minap a helyi Ocsmány áruházban  jártam, a nyelvújító magyar ezt nevezi madaras teszkónak. Muszáj volt, de tényleg. A fiúgyermek megint aznap délután árulta el, hogy ideje indulni a szülinapi buliszezon aktuális rendezvényére, vagyis Abdulnál van jelenésünk ünneplés céljából. Húha. Akkor most honnan szerezzek ajándékot Abdulnak? Hogy mit, azt azért kevésbé volt nehéz kitalálálni, hiszen együtt fociznak a kölykök, és Abdul a srácok angolfoci-kedvelő kapusa. Kapott hát Englandos papucsot meg sapkát.

Így meg kellett törnöm a hosszú hónapok óta tartó önkéntes száműzetésemet a Budaörs vonzáskörzetében tanyázó (mit tanyázó? Burjánzó, einstandoló, kiszorító, levegőt elszívó, élősködő) multinacionális bevásárlótemplomokból, és összeszedvén bátorságomat és csokorba kötvén idegeimet, beléptünk a modern kor felnőttjátszóterére. Vajon mit csináltak az emberek 20-30 éve, amikor a boltba azért mentünk, hogy vegyünk valami szükségeset? Amikor nem éjjel-nappal voltak nyitva eme műintézmények és a családok a gyerek szellőztetését nem plázákban oldották meg? Amikor nem volt óriási bevásárlókocsi, hanem csak kosár? Kevesebbet ettek az emberek?

Nem vágyom a 20-30 évvel ezelőtti kínálatra. Látom a jót a fejlődésben. De óriási erőfeszítésembe kerül a szuggerált, mesterségesen felkorbácsolt igényeimnek a csakazértsem kielégítése. Az igénykeltés eszközei nemcsak a tévében látható reklámok, hanem a naponta tonnaszámra bedobált hirdetési újságok és minden, amivel napi bóklászásunk során találkozunk, óriásplakátok, és a minden szabad felületet felhasználó egyéb hirdetések. Van, amelyik autó ki sem látszik alóla. Nem vagyok én egy puritán szent, hogy ellenálljak minden színes-szagos kis dolognak, ami jelenleg akciósan kapható! Vagy esetleg nem is volt soha kapható, de azért egész jó hívószó volt. Che Guevara is megirigyelné a kifinomult módszeremet (kopirájt!), amivel harcolok a multi elnyomás ellen: nem megyek oda.

Őszintén, kellett nekünk még az Aldi is? Hát éheztünk mi? Hát má' nincs mindenkinek plazmatévéje meg akciós műcsonttal megfejelt 20 kg-os kiszerelésű kutyeledele 0%-os THM-re vásárolva? Miért vásárolunk náluk? Mert olcsóbb? Ha minden sz.rt megveszünk, ami a polcokon szemmagasságban "Most csak 50%"-os áron van hirdetve, akkor nem. Mert minden egy helyen van? Mérjétek le az időt, amit egy ilyenben eltöltünk, amíg a tejtől a kenyérig eljutunk. Mert jó minőségű? Nézd meg a hús származási helyét. Mert munkát ad az embereknek? Megépülése előtt meg elvette a munkát az adott térség már meglévő kereskedelmi egységeinek az alkalmazottjai elől. Meg mióta felépült. Most meg ez a nagyszerű munkahely meghatározza, hogy a pénztárosnak mikor lehet elintéznie alapvető emberi szükségletét. Mert légkondicionált? Ott a pont. Klimatizálás nélkül nem élet az élet.

De van remény. Valamilyen furcsa csoda folytán az ellenállás csöppnyi bástyái még tartják magukat. Persze ez így nagyon romatikusan hangzik, tehát pontosítanék: Budaörsön mindig is rengeteg kiskereskedelmi egység volt. Ezeknek egy része már ősidők óta családi tulajdonban lévő bolt volt (mint például a Herwerth-gyertyaöntő bolt), egy másik része pár évente próbálkozik ugyanazon a helyen egy-egy új profilt meghonosítani (a kedvencem az az étterem, amely 15 év alatt volt már billiárszálón, görög vendéglő, török vendéglő, most meg magyar vendéglő), és van olyan hely is, ahol bolondos kedvű merész kisvállalkozók próbálnak talponmaradni (a villamossági bolt helyére először beköltözött valami túraöltözékbolt, aztán őt váltotta a műanyagos).

Ezeket a kisboltokat szeretném képekkel és kommentárokkal dokumentálni 2 részben. Éljenek és virágozzanank soká a gaz multik árnyékában. Ehhez a témához egy pár hónapja interneten felfedezett fotóművész képei adták az ihletet, akinek egyik munkája a tradicionális, családi kézben lévő, régóta működő kisboltokról (little shops) szóló fotóalbum. A fotós neve John Londei, akinek munkáiról itt lehet olvasni. Vettem magamnak a merészséget, és az első részben megpróbáltam egy kis összefüggést teremteni a fantasztikus hangulatú fotók és az én kis Smena fényképezőmmel (ez nem igaz, de jól hangzott:-)) elkövetett lelkes amatőr felvételek között: fogadjátok szeretettel!

1. Egyik kedves boltunk a zöldséges. Nem olyan rég vannak itt, de a környéken már nagy népszerűségnek örvendenek. Titkuk a jó modor, kedvesség, közvetlenség, az óriási választék és a kitűnő minőségű áru. Családi vállakozás, Zsolti a beszerző, Erika, a felesége pedig az eladó, de Zsolti, akit Era csak "Cicukámnak" szólít, szintén gyakran jelen van. Őt tudtam csak lekapni, mert Erika úgy vélte, ő nem nyilvános szereplésre termett. Nyilvános, na ja... Hát azért annyian nem fogják ezt látni:-) Leszögezném, hogy nem olcsó  a hely, de mégsem csak a helyi pénz-elit jár ide vásárolni. Már a bejáratnál szimpatikus kép fogadja az embert, ízléses portál, szépen elrendezett áru. Egyedüli kifogásom, hogy nem nagyon árulnak magyar árut, mert úgy vélik, nem versenyképes a külföldivel. Nem tudom rossz néven venni tőlük ezt a dolgot, mert a háttérben bonyolult a magyarázat, de a helyi árut preferáló énem kicsit tiltakozik.  

Bentről pedig így néz ki Zsoltiék boltja, amit egy régi pincéből alakítottak ki. Két részből áll, az első részben, a lépcsők alján van a zöldség, gyümölcs, tea, csoki, lekvár, olaj, stb, a hátsó pincerészben pedig a borok és egyéb zöldség.

John Londei kedvenc zölségese pedig ez, Powell-ék zöldség-gyümölcs boltja a Forest Hill-en, Dél-Londonban:

 

 

 

 

 

 

 

 

2. Virágbolt több is van Budaörsön, furcsa módon mindegyik régi, helyi sváb család tulajdonában van. Hogy miért is pont ezt választottam ki, arra nincs különösebb magyarázat, bármelyik lehetett volna. Nekem mondjuk különösen szimpatikus a minimum 70 éves néni, aki hóban-fagyban, 40 fokban, hétvégén, mindig ott ugrál a vevők körül és fürgén szolgálja ki őket a régi temető szomszédságában. Ha ilyen is van tőlünk gyalogolható távolságban, minek menjek a multivirágoshoz, ahol rám se néztek?  

Londei pedig J. Raven urat fotózta le piciny Leicester-beli virágboltja előtt. Reméljük, azért tart mást is krizantémon kívül, végülis nem ő van a temető szomszédságában, hanem magyar kollégája.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3. A bicajboltos srác immár második üzletét tapossa, valószínűleg drága volt neki az előző bérleti díja. A gyermek 2 évvvel ezelőtti karácsonyi ajándékát is itt szerezte be  a Jézuska, mert úgy vélte, jobb ma egy Mali szakértőtől, mint holnap egy Teszkógazdaságos fémhalmaz egy kontár eladótól (pontosabban, a multiknál nem léteznek eladók, csak árufeltöltők meg menedzserek). A fiú jó kereskedőként tudja, hogy nem baj, hogy nemrég megmondta őszintén a BMX-re vágyó fiamnak, hogy az nem neki való, hiszen ha bicajra lesz szükségünk, akkor úgyis tőle fogunk venni.                                                               

Ricketts-ék bringboltja a Hampshire-i Southsea-ben szintén kedves kis helynek néz ki. Talán egyszer a mi biciklis kultúránk is eljut egy olyan örvendetes fokra, hogy a bicajboltos srácnak ne kelljen aggódnia a jövője miatt. Vagy ahhoz nem a bicajos-kultúrának kellene fejlődnie...? Persze le a hegyekkel és dombokkal, mellesleg...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

4. Hentesünk is friss húsnak mondható a faluban: nemrég költözött ide az üzlete, a játékbolt helyére. Szentesi, hagyományos elkészítésű húsokat árul. Személyes bánatom, hogy nem vagyok egy disznó-fan, a birkát sem bírja az ízlésem, de a kezdeményezést tárt karokkal fogadom (apró kritika: jobban örültem volna, ha az üdítően barátságos kétnyelvű feliratait még felfestés előtt lektoráltatta volna valakivel...). Csak kéne még szólni egy tanyasicsirke-dílernek, hogy ő is üssön tábort nálunk.

Munka közben a 3 négyzetméteres üzletben: ahhoz boszorkányos ügyesség kell, hogy a bárddal suhintás közben ne üsse át a közfalat.

Mr. Fred Butler és Fia ezzel a névvel akár filmszínész is lehetett volna, ő mégis a Bradfordi sarki boltocskát választotta ténykedése helyéül.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 5. Az első rész utolsó képpárjának magyar tagja a szintén nemrég óta működő pékséget ábrázolja: 2 naponta látogatunk el ide, hogy végre ne lufizsömlét kelljen fogyasztanunk. Múltkor úrinőset játszottam: a lánykával reggel tértünk be, és a kötelező haboskávémat is ott fogyasztottam el, egy croissant kíséretében. Az úrinős viselkedésemet megnehezítette picit, hogy Kamilla úgy pörgött fel-alá a boltban minden mozdíthatót mozdítva, mint valami búgócsiga. Nomen est omen: tényleg jó a kenyér...

 Fotós barátom (csak szerényen) egy puritánabb pékséget örökített meg: a Devon-i Branscombe-ban bizonyára hagyományos módon készítik az angol kenyeret (van ilyen???), de a színéből ítélve, a mi omlós fehérkenyérhez szokott gyomrunk nem venné be ezt a sütőipari terméket.

 

 

 

 

 

 

 

A tervek szerint már mi sem sokáig esszük a pékek drága kiflijét: divatba jött az otthoni kenyérsütés! Ne a kenyérsütőgépben dagasztott hengerre gondoljunk: nemsokára én is kipróbálom a híres DNK12 receptet (12 órás kelesztésű, dagasztás nélküli kenyér)! Sikerekről természetesen majd beszámolok, addig is egy mellékelek hasznos linket a készítéshez.

A budaörsi kisboltokról folytatás következik!

A bejegyzés trackback címe:

https://hugipakk.blog.hu/api/trackback/id/tr86500311

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ekkerjoz 2008.06.04. 05:13:27

Kedves Orsi,
ez nagyon KIRÁLY volt. Köszönöm szépen. Föltehetem linkben az Anyaföldre?
Üdv:EJ

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.06.04. 08:24:03

Gratulálok a poszthoz!
Bárcsak felismernék egyszer az emberek a kis boltok fontosságát. Emberi, minőségi és nem utolsó sorban kulturális szempontból is fokmérője egy társadalomnak a kisboltok megléte. Nálunk persze jóideje egyre csak fogynak ezek a műintézmények, habár jó látni, hogy pont Budaörsön az irgalmatlan mennyiségű multi között így talpon vannak.
Nagyon várom a második részt!!!

futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2008.06.04. 09:51:05

Köszönöm a kedves kollégák elismerő szavait! Ekkerjoz, megtiszteltetés lenne, remélem, a konstruktív beszélgetést preferáló olvasók fogják csak véleményezni...:-)
Gasper, Budaörs speciális hely ilyen szempontból. Nem mondom én, hogy dögöljön meg a multi tehene, de ha a zölségesem miatta fog tönkremenni, akkor ott szeretnék lenni a multik ledózerolásánál.
Tőlem aztán vásároljon ott mindenki, aki akar, sőt, félévente egyszer én is benézek, de ne veszélyeztessék a város kis cégeit! Én továbbra is itt szeretnék a gyereknek suli után matricát venni a kisújságosnál, kávézni a Szertár kávézóban, benézni a Kreatív boltba és beszélgetni a zöldséges Zsoltiékkal. A teszkómekibe meg járjanak tárgyalni az éhes menedzserek. Písz.

dixi 2008.06.04. 10:43:12

Jó téma, jó írás!
Azért a honi kisboltokról készült képekről hiányzik a patina és ez sajnos nem a blog írójának fotográfiai képességeit minősíti.
A másik dolog, hogy a kisbolt, kisposta, fagyizó, piacon a kerti zöldségeit áruló Erzsi néni a helyi közösségek hálószemei és a fogyasztás templomai, ha nem is szándékosan, ezek ellehetetlenítésével, marginalizálásával a helyi közösségeket gyengítik, rombolják.

futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2008.06.04. 10:50:58

A fotózásból valóban nem élnék meg, de azért egy profi fotós képein látszódna pl. a zölséges boltjának igényessége, a bicajos és a pék is jobban fest belülről, csak nem mindenhol akartam bepofátlankodni, mégiscsak nehéz elmagyarázni, mi célból akarok kattintgatni:-)
Érdekes itt a multihatás: épp úgy érzem, hogy a mi közösségünket erősítette az egyre több multi megjelenése. Az ellenállásnak bár nem tudatos, de erős bástyái alakultak ki!:-) Egyszóval, nem utálják a teszkót látványosan, nem tüntetnek ellene, de muskátlit Erzsi néninél besznek....

ekkerjoz 2008.06.04. 11:15:37

Igen, egy kisboltnak mindig van hangulata, intimitása, érdeklődnek utánad, megdícsérik a gyereket, mennyit nőtt, hány foga van, megkérdik hol nyaraltok, meg lehet beszélni közösségi dolgokat, polgári módon.
Hiperben ilyen nem fordulhat elő, mikor teljesen tanácstalanul keresel például egy bizonyos borotvahabot, és meg mered kérdezni a minimálbér sújtotta dolgozót, kikéri magának. Jobb esetben azt mondja, hogy nem azon az osztályon dolgozik. Közben úgy néz át rajtad, mint az üvegen.
Menjen multikhoz, akinek ez hagyomány, vagy sport.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.06.04. 14:45:46

ja egyébként irígykedem ám nagyon. :)
Ilyen témát én is bevállalnék, ha valami emberi településen laknék.

futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2008.06.04. 18:08:27

Ekkerjoz jól látja, mi is olyan attraktív ezekben a boltokban: az emberi szó. Engem sosem zavart, pl. amikor Kamillát vártam, hogy naponta nyolvanszor megkérdezték, hogy hogy vagyok, mikor lesz baba, és hogy Barnus örül-e neki (volt más választása?:-))
Gasper, mint tudjuk, a téma a utcán hever, hol egy kutyagumi, hol egy kisbolt formájában...:-))

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.06.04. 20:52:37

Na igen... :)
Néha kicsit fiúsra veszem a tempót.

KiM 2008.06.04. 23:31:28

Nagyon jó ötlet volt erre a blogra tévedni. Sok oka van a multik virágzásának. Egyrészt az árak (sok vidéki ismerősöm vásárol ott, pedig vidéken még vannak élvemaradt hentesek, zöldségesek, de hát nem bírják az árversenyt és bizony manapság leginkább ez a szempont, mégha a szilveszteri virsli nem látott is húst és a kenőmájasban több a pacal, mint a máj...sajnos). miközben a multik a napi élelmiszerek szavatossági idejét az ő fizetési határidejükben kezdik meghatározni lassan, mert az a rentábilisan eladható (három hónap). a leginkább azért van rájuk szükség, mert különösen a városi emberek, állandó rohanásban vannak és mire hazamennek már nem lehet félretetetni semmit a helyi kisboltban, vagy megkérni nagymamát, hogy hozza el délelőtt (nagymama ugyanis 150 km-re van) így aztán ez látszólag egyszerűvé, de annál személytelenebbé teszi a vásárlást. mikor kérdezi meg a Tesco hentes mikor húst kér valaki: Mi lesz belőle? főzési tippket max. az Oetker vaniliáscukron talál az ember. Nagyapám és nagybátyám hentesek voltak a klasszikus értelemben. Sajnos már csak a nagybátyámat láttam dolgozni, mint hentes a Nagymező utcában. Jó volt látni őt dolgozni, mindig volt valami vicc (néha sikamlós is, amit csak abból tudtam gyerekként, hogy egy-egy vihogás vagy zavart kuncogás hagyta el a háziaszzonyok száját, vagy csak annyi : nade Kaaarcsi), valami tanács, kérdés.hát ez hiányzik is meg nem is az embereknek. no meg a stílus. ha véletlen sikerül egy eladót válaszra kényszeríteni (már csak azért is, mert marketing szempontból kéthavonta átrendezik a polcokat) azonnal letegez, mégha jő napottal köszönök is és illedelmesen magázom, elvégre tiszteletet kell mutatnom, mivel ő többet tud, tudja, hogy hol van, amit keresek) én csak mosóport, tartós élelmiszert és ásványvizet veszek, mert könnyebb a kocsihoz vinni a bevásárlókosárban odagurítva, mint cipekedve. Hajrá kiskereskedők, hajrá piacok :-) no és persze azok, akiknek van türelmük, ilyen kis írásokat szerkeszteni a megfáradt multivásárlóknak(vagy nem is nekik?) KIM

futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2008.06.04. 23:53:42

Kim, szerintem is jó ötlet volt, hogy idetalált(-ál... bocsánat, ha kb. egykorúak vagyunk, nekem nehéz a magázódás), tedd meg gyakran!
Az árkifogás megdönthető tudományos kísérlettel - egyszerűen csak el kell tenni 2 hét hiper-számláit és összehasonlítani azokkal a kiadásokkal, amik szintén 2 hét alatt az ABC-s (jó, CBA-s:-)), pékes, zöldséges, újságos, hentes, stb. vásárlásokból keletkeznek. Drágább hiperezni, mert ott nem csak azt veszed meg, amit kell. Idő tekintetében pedig: a múltkori kényszer-ósánozás 2 órámba került. És folyton eszembe jutott egy-egy cucc láttán, hogy na, pont ilyet akartam venni múltkor... Szóval sokáig tartott és sok pénzt hagytam ott.
Dógozó népet megértem, jártam én is este haza munkából. Emlékszem a mekis ebédeimre, a fornettis reggelimre, a kávégépes szüneteimre. Nem hiányoznak. Szóval próbálom ezt a lelassult (ámde fárasztó) kisgyerekes-anyás-időszakot még valami hasznos dologgal tölteni. Élménygyűjtéssel például...
A vicc az, hogy pont a főváros és vonzáskörzete (Budaörs, hehe) hozzák vissza a kiskereskedők becsületét romantikából, a vidéki városok, falvak pedig "felzárkózásból" elfelejtik, mi is volt a sármjuk még nemrég...
Egy Karcsi hiányzik mindenkinek, csak nem tudnak róla, mert már megszokták a pénztárnál sorban állást. Őt próbálom megtalálni ezeken a lefotózott helyeken...

noplisz 2008.06.07. 00:46:34

HI, FUBALLISTAFELESÉG,
először is sietek (tőlem telhetően) biztosítani téged, hogy a nyúlnak van tarkója, ugyanis a nyúl egy gerinces, mint ahogy ez Terstyánszki legendájából (a nyúlpaprikásból szólóból) ki is domborodik, ahol a nyúl az asztalnál ülve vacsorál - ezt persze csak arra az esetre mondom, ha ebben a kérdésben még mindig bizonytalan volnál :))
Amikor hírt kaptam a blogodról, már késő éjszaka volt, de gondoltam, most már csak nem fekszem le úgy, hogy bele sem kukkantok. Aztán egyszerre azon kaptam magam, hogy Jézus! hajnali három óra van. Jó olvasni egy olyan ember írásait, akinek nem csak benzináremelésből áll az élet, és aki úgy tud minden sallang és minden hivalkodás nélkül megkülönböztetni dolgokat,
hogy közben másokat nem ítél el, és mindezt könnyed, élvezets, szabad stílusban teszi. Ritka dolog.
Most ugyan a modern mama meets babahordozó textilpelenkázós mama, mert ugyan a nagyfiamat (18) anno még textilpelenkáztam -az eldobhatós akkor még kissé luxus volt -, de a kislámnyomat (6) már eldobhatósba pakoltam (ejnye, anyuka!). Most azonban élénken visszaemlékszem a frissen száradó pelenkák illatára. Ha előbb találkozom a cikkeiddel, talán használatba is veszem azt a kislányomnak vásárolt 20 igazi textilpelust, amelyek közül végül nem lett kakis soha egy sem (ejnye, anyuka!), de szépen hajtogatva máig is őrzöm őket.
Szerettel gratulálok,
Vica

gale 2008.06.11. 09:47:13

Kisboltok hajrá!

Két évvel ezelőtti lakásfelújításunk kapcsán egy csempe- és szaniterbolttal voltak hasonló élményeim. Egy - szakértő - eladó, óriási választék (főleg katalógusból). Még akkor sem röhögött ki, amikor ötödszörre is beugrottam, hogy szemmel megsimogassam a tervezett csempénket. 3 nm csempével indult a "kapcsolatunk" :), és persze a végén kompletten mindent onnan vettünk.

Alig várom a következő lakásfelújítást! - Van ember, aki leírta volna már korábban ezt a mondatot? ;)

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.07.14. 23:57:51

Na ez megint egy jókora utánlövés - mármint a részemről.Sajnos csak nemrég jöttem rá a keresgélés ízére, azóta megszállottan bolyongok a blogok között.Mindezt egy villámcsapásnak köszönhetem, mely egy csendes száraz többnyire csillagos éjszakán csapott le a közelembe kinyírva a számitógépemet minden bekapcsolt berendezésével egyetemben s áttértem laptopra és tányéros internetre, melynek köszönhetően bolyongok azóta is.
Szívem csücske a kisboltok világa. Első helyen a pékek, pékségek, akik háza előtt elbiciklizve, esetleg motorozva hajnalonta csuda illatokat szívhat az ember.Aztán rögtön a húsosok, ahol kolbászt hurkát miegyebet sütnek valahol oldalt, s nyugodtan elmélázhat az ember egy adag sült felett. Ma már többnyire csak piacok környékén találok ilyesmit. Nem vagyok zsandárja az áentéesznek nem zavar ha valami nem túl szabályos. Túlélem, mert nem a szabályosságot, hanem a hangulatát keresem. Amúgy is utálom, hogy mindenre ráerősitünk, valami hülye megfelelési kényszertől hajtva, miközben számtalan helyen látom különböző útjaimon, hogy tesznek a hülye szabályokra. Az élhető világuk fontosabb, ahol jól érzik magukat. Én bízom abban, hogy a kisboltok reneszánsza elkövetkezik. Nekem úgy tűnik megállt a lemorzsolódás, de ha nem hát legalább is lassul. Egy Balaton parti étkezdés, v. halsütővel beszélgettem tavaly késő ősszel, míg elkészült a vacsora. Hideg szél fujdogált a tó felett. Megkérdeztem miért tart még nyitva...Uram - nyugdíjas vagyok..űljek otthon és nézzem a falat..? Haszon szinte nulla de szeretem csinálni. Ennek a szemléletnek kéne kicsit jobban szélesedni, csak sajnos aki vállalkozik - rögtön gazdag is akar lenni. Magam is vállalkozó vagyok tudom hogy megy ez. Remélem lesz folytatás, vagy már van is...? Jó stílusú írás, jó képekkel, és semmi bakker, meg mittomén, köszönet érte.

futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2008.07.15. 00:29:02

Kedves Inszeminator, örülök, hogy erre bolyongtál, véletlenek pedig igenis vannak! Bolyongtam én is eleget, de már megvan az a néhány, blog, fórum, ahova mindig szívesen benézek. Meg jó néhány, ahová soha többé...
A második rész készül (1 héten belül várható), csak nehéz minden boltról megfelelő képet készítenem. Pl. csak titkosszolgálati módszerekkel merek a helyi kisbenzinkútról fotót lőni, nehogy azt higgyék, kirabolni készülök. De annyira mókás, hogy a pénztárgépük egy kiselejtezett, de szépen fehérre mázolt telefonfülkében van...
Az előírásos higiéniát én sem veszem olyan szigorúan, ha van benne "sztori": lett egy lángossütőnk a város közepén. A leány a szemem láttára puszta kézzel pakolta rá a lángosomra a reszelt sajtot, a tejfölös ujjacskái meg a kaját szántották. Annyira kellett ezen röhögnöm, hogy nem bántam, hogy nem patika-körülmények között készült az ebédem...

csibex 2008.10.24. 14:52:01

Ha már megszólíttattam, nos jelentkezek.
Sajnos nem találtam közvetlenebb elérést, de - termelőként - szívesen beszállítok sárga tanyasi csirkét Budapesti és Pest megyei kisboltoknak is.
Elérhetőségem:csibex@index.hu vagy 70/6077350.
Megjegyzem, van állati termékektől és génmanipulált termékektől mentes állományom, amit a multikhoz viszonyítva igen kedvező áron értékesítek.
Nekik csak a hangjuk és a pr-juk hangos, de nem igaz az, hogy a multi olcsó !

futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2008.10.24. 22:17:30

Kedves Csibex, Isten hozott!:)
De félek, nem jutunk bizniszre, mert én egyelőre csak népes családom csirkeevő-kapacitását tudom felajánlani nagy szeretettel, sajnos a boltokhoz nincs belépőm...Pedig itt biztos, hogy rengetegen vennének a CBA-ban tanyasi csirkét, ha lenne!!! Mi meg gyakrolatilag ennek az állatnak a húsát fogyasztjuk 85%-ban.
Ha mégis lenne lehetőség kis tételben vásárolni, szívesen megtennénk!!!!
Multiba továbbra sem megyünk, megígérjük!!!

csibex 2009.05.29. 22:56:37

@futballistafeleség:

Kedves Futballistafeleség !
Sajnos csak most bukkantam a válaszodra.
Folyamatosan vannak sárga tanyasi csirke állományaim, amiket 10 hetes korukig tápon nevelek. Ekkor kezdem a feldolgozását(ilyenkor gyönge rántanivalók ( 1.2-1.5 Kg)), majd a későbbiekben a takarmányozásukat is átállítom természetes terményekre. 3-4 héten belül átáll a húsuk is, és amit így már 14 hetes koruk után dolgozok fel, azok, bár zsírosabbak, de az ízük igazán finom.
A Master Good tanyasi csirkéjét ( Cora forgalmazza) csak tápon nevelik, így annak minősége hasonló, mint az általam forgalmazott fiatalabb állományokéi, de tudtommal legfeljebb csak kistermelőktől lehet olyant vásárolni,mint az én idősebb állományaim, amik természetes terményre átállítása már 3 héttel feldolgozás előtt megtörtént. Ilyen minőség folyamatos biztosítása a célom, de a kiszámíthatatlan piaci fogyasztás miatt van, amikor csak a gyengéket tudom adni időlegesen.
B.pesti forgalmazót továbbra is keresek. Jászberényben viszont szeretettel várok minden kedves vásárlót igényelt mennyiségtől függetlenül kiszolgálok mindenkit.
( Hatvanban 2 üzlet is forgalmazza)
Üdvözlettel, jó egészséget kívánva:
email: csibex@index.hu
süti beállítások módosítása