A lemming nem madár. Ez az emberiség nagyobb részének talán magától értetődő - "nos, a lemming minden bizonnyal nem madár, hanem valamiféle más élőlény" -, de valahogy az én figyelmemet eddig ez a nyilvánvaló tény elkerülte. Bár büszkén kijelenthetem, hogy lassan tovatűnő ifjúkoromban unalmas délutánjaimon Gerald Durrell remekműveit bújtam, de ez egyrészt már régen volt, másrészt pedig a könyveiben mindig is nagyvonalúan átugrottam azokat a részeket, amikor tudományos részletességgel taglalja egy-egy állat viselkedését, illetve a természet szépségeit. "A szövőmadaraknak fészkük megépítéséhez nemcsak a szövéshez kell érteniük, hanem a csomókötéshez is, mivel a fészkek igen szorosan vannak odakötözve az ágakhoz, és tekintélyes erőkifejtésre van szükség az eltávolításukhoz. Egyszer megfigyeltem egy szövőmadarat..." Na, itt a figyelmem már ki-kihagyott, és vagy ugrottam, vagy kimentem a konyhába és készítettem magamnak egy jó vaníliapudingot.
Sokkal inkább lekötöttek azok a regényei, amikor ifjúkori élményeit írta le valami iszonyúan mulatságos módon, bár akkor (ne felejtsük el, hogy még fiatal voltam és tudatlan) még nem sejtettem, hogy ezek bizony valóban kitalált történetek, és emiatt, miután erre rájöttem, egy világ dőlt össze bennem. Kicsit sértődötten vettem tudomásul, hogy Durrell pályafutása során először a valódi ifjúkori történeteket mesélte el, legfeljebb kicsit kiszínezve, aztán, amikor a különböző - tiszteletreméltó - projektjeihez pénzre és ismertségre volt szüksége, a sztorik átmentek kicsit bulvárosba. Aztán jöttek azok a könyvek, amiket tulajdonképpen nem is ő írt, de a neve nagybetűkkel szerepelt a borítón. Na ja, most már tudom, hogy ezek kissé manipulatív marketingfogások, de akkor egyszerűen csak csalódást keltettek bennem. Persze a Korfu szigetén játszódó fél-igaz "békebeli" képek szimpatikus félőrült szereplői örök élményként vonultak be a történelmembe.
Szóval a lemmingek: ezek valami kis rágcsálók, igen, utánanéztem, de nem túl érdekfeszítő kis lények, de ami miatt helyet kaptak ebben a minden forrásmegjelölést nélkülöző, keszekusza kis esszében, az a következő kijelentés (tudom, forrásmegjelölés hiánya, városi legenda-szag): A lemmingek akkor sem követnek egy új módszert, ha az jobbnak bizonyul annál, mint amit eddig csináltak/ahogy eddig csinálták, ha az ellenkezik a normákkal. Rontja a helyzetet, hogy angolul olvastam, szintén forrásmegjelölés nélkül... Tetszett ez a dolog. Hülye lemmingek.
Azért tetszett, mert olyan jó kis, mindenre ráhúzható okosság. Remélhetőleg nem annyira bugyuta és demagóg, mint az e-mailben érkező életbölcsességek hada (halk aláfestő zene, személyes megszólítás, romantikus/szép képek), de ha mégis, akkor is: ez bizony itt marad. Le kell rántanom a leplet arról is - a teljesség kedvéért -, hogy fenti bölcsességet a TBW fórumán(TheBabyWearer.com) leltem, ahol egy anyuka arra akarta felhívni a figyelmet, hogy bár a babahordozás egyértelműen zseniális dolog, sokan mégis idegenkednek kipróbálni. Ez a téma a tervek szerint még jó sokszor fog szerepelni ebben a blogban.
Végül a beköszönés végén kötelező mentegetőzés: sajnos egyelőre nem tudom, mi az a permalink, tag, CSS, RSS, és még egy csomó dolog, de gyorsan tanulok.
UPDATE: nem teljesen friss az élmény, de most sikerült idejutni vele. Mint olyan sokszor már, megint a véletlenek és a sors (ha a sors említése ebben az esetben kicsit túlzásnak is tűnik) játéka lehetett, hogy röviddel miután elkészült az első bejegyzés, valamelyik TV-adó, talán a Viasat3 leadta a BBC által Durrell fenti könyvéből készült filmet.
Részben a szereposztás, részben pedig a hálás téma okán egy kellemes, finom, ANGOL filmet láthattam, ami néhány órára egy kocsonyás jóérzésbe burkolt. Mint amikor síelés után 3 hétig csak megbocsátó mosolyt tudnak csalni az arcunkra a világ (és lakóinak) hülyeségei.
Bónuszkép: Ma lőttem a CBA-ban az alábbi csokit. És még mondja valaki nekem, hogy nem függ össze minden mindennel...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ekkerjoz 2008.02.12. 16:28:11
Könyvei:
* Családom és egyéb állatfajták
* Vadállatok bolondja
* A lehorgonyzott bárka – A Jersey Állatkert alapításáról
* A Bárka születésnapja
* Életem értelme
* A részeg erdő
* Kalandorok az őserdőben
* Vadászat felvevőgéppel
* Rokonom, Rosy
* Madarak, vadak, rokonok
* A halak jelleme
* Istenek kertje
* Állatkert a poggyászomban
* Állatkert a kastély körül
* Az amatőr természetbúvár
* Durrell a Szovjetunióban
* A hahagáj
* Aranydenevérek, rózsaszín galambok
* A bafuti kopók
* A susogó táj
* Szamártolvajok
* A piknik és egyéb kalamajkák
* A véznaujjú maki meg én
* Fogjál nekem kolóbuszt
* Férjhez adjuk a mamát
* Léghajóval a világ körül
* Léghajóval a dinoszauruszok földjén
* Vadak a vadonban
* Tóbiás, a teknőc
* Nóé bárkája
