Csak kerülgetem ezt a témát, annak ellenére, hogy a blog egyik zászlóshajójaként ez van beígérve. Kicsit úgy vagyok vele, mint amikor a lekváros fánkot először körbeharapdálom, apró kis lekvárrészleteket lecsípve hozzá, hogy aztán az utolsó, teljesen lekváros falatnál teljes mértékben kiélvezhessem az ízt. De azt az utolsó falatot azért meg kell komponálni rendesen. Mert mi van, ha tökéletesen előkészítettem minden érzékemet a katarzisra, hiszen fontos pillanat következik, de mondjuk megszólal a telefon (vagy odajön valamelyik családtagom, és szemet vet a fánkra - ebbe bele sem merek gondolni. Többeknek feltűnt már, hogy kajairigységem van. A fél karomat is odaadnám, ha kérik, de az ételt nem adom. Enyém.). És máris elrontottam a tökéletes pillanatot.

Ezért csak érleltem magamban, hogy is lehetne frappánsan szólni erről a szívemnek oly kedves témáról, a babahordozásról. Próbálom elkerülni a téma misztikus ködbe burkolását, de újra csak azt tudom mondani, amit a textilpelenkázós posztoknál: a babahordozás nagyszerű dolog, ami akkor is az, ha nem vetjük bele magunkat annak elképesztő méretű netes szakirodalmába. Megint arról van szó, hogy valami ismeretlen erő előhúzkodott a feledés homályából egy olyan pofonegyszerű és ezért magától értetődően természetes és szép hagyományt, aminek a mai világba való adaptálása meglepően zökkenőmentes. Hát nem gyönyörű ez a kép? Benne van minden, amit érdemes elmondani arról, mit ad nekünk és a gyermekünknek, ha testünk közelében tartjuk mindennapi tevékenységünk során. Ezt a fotót választottam bevezetőül, és emblémájaként a Babahordozó- és textilpelenkázó Klubnak is, ami nemrég született. Ő egy eszkimó anya, hátán alvó babájával. A régi amerikai indiánok életéről szóló honlapon található.

Mivel ez csak az "előétel", kénytelen vagyok újra egy kis ismeretterjesztő jellegű esszével kezdeni, hogy aztán legyen mire hivatkozni a saját élmények során, vagy amikor belefeledkezünk a részletekbe. Az alábbi állítások olyan sok forrásból származnak, hogy inkább mellőzöm a felsorolást, főleg, hogy általában az én forrásom is hivatkozik másra. Ha valakit nagyon érdekel, végül is felgöngyölíthető, de szakdolgozatot már írtam, annyi bőven elég volt.

Mire jó a babahordozás?

Fizikai szempontok: A babahordozó használatával a legtöbb esetben nincs szükség babakocsira. A babák többsége nem is szeret benne hosszabb időt eltölteni, és végül úgyis karban köt ki. A babakocsit csak 130 évvel ezelőtt találták ki a viktoriánus Angliában, és mivel nagy üzletnek bizonyult, azóta is fejlesztgetik. De ki találkozott tökéletes babakocsival...? A BH-hoz csak egy hordozóra van szükségünk, ami kis helyen elfér. Ez egy erős anyagból varrt eszköz, aminek ára töredéke egy babakocsiénak, használati értéke pedig a többszöröse. Szabadon közlekedhetünk vele, mintha csak egyedül lennénk. Marad két szabad kezünk az otthoni teendőkhöz, útközben pedig nem jelent gondot a lépcső, a közlekedési eszközök használata és a vásárlás. Ha autóval megyünk valahova, nem foglal helyet a babakocsi. A babát kevesebb káros környezeti hatás éri, mert magasan van. A testközelség miatt mindig tudjuk, fázik-e vagy melege van. Hordozáshoz kevesebb ruhát kell adni a babára.

Lelki szempontok: A babának veleszületett igénye, hogy hordozzák, testközelben legyen, hiszen 9 hónapig élt együtt a mamájával szoros szimbiózisban. Ha ezt az igényét kielégítjük, egy adott korban, amikor itt az ideje, elhagyja azt, mivel okafogyottá vált. A BH elősegíti a baba és a szülő közti kötődést, és a bizalom kialakulását, ami a későbbi önállóság alapja. A babát megnyugtatja a testközelség, pl. amikor nyűgösebb (meg a szülei is), az esti órákban. Hordozni a szülőnek is jó érzés, mert biztos lehet benne, hogy babája alapvető igényeit megfelelően elégíti ki. Puszit adni is egyszerűbb egy hordozott babának... A hordozott baba kevesebbet sír és többet alszik. Ha túl sok hatás éri a külvilág irányából, oda tud bújni a mamájához, és pihenhet. A BH-sal megkönnyítjük az átmenetet az anyaméhből a nagyvilágba.

Anatómiai szempontok: A baba eleve hordozásra van kódolva: fogó- és ölelőreflex-szel születik, lábait felhúzva, terpeszben tartja. A BH során megtámasztjuk a gerincét, megtartva annak természetes görbületét. A terpesztartás (mint egy széles M betű) fejleszti a csípőjét. A hordozó takarásában szoptatni is lehet, és a testközelség eleve elősegíti a tejtermelést. A jó hordozó egyenletesen oszlatja el a baba súlyát a testünkön, „súlytalan” lesz, nincs kar-, hát- és derékfájás. További pozitívum, hogy hasfájós kisbaba emésztését is javítja a BH, ezen kívül a mamával együttmozgás még az egyensúlyérzékét is fejleszti.

Szellemi szempontok: A hordozott babák többet látnak a világból, több szociális inger éri őket, ami serkentőleg hat az értelmi fejlődésükre.

Egyéb szempontok: ez mindenkinek mást jelent. Van, akinek ez egyfajta fashion-statement is, mert nem elégszik meg a nyilvánvaló előnyökkel, hanem a hordozóeszközt "ruhadarabnak" is tekinti. Nők vagyunk, vagy mi. Egyébiránt pedig erősen az elidegenedés ellen lehet vele harcolni, mert egy hordozott baba mellett nem lehet elmenni szó nélkül... És jó esetben ez a "szó" mosoly kíséretében hagyja el a embertársunk száját.

A következő fejezet a hordozók fajtáiról szól majd, gyengéd előnyben részesítve a Mei Tai-t, a kedvencemet.

A bejegyzés trackback címe:

https://hugipakk.blog.hu/api/trackback/id/tr51339799

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bodzavirag 2008.02.16. 23:25:41

Szia! Érdekes, hogy ma írtál teregetéseimhez, s nekem pedig ma, takarítás közben eszembe jutott, hogy a kislányom hordozókendői hol lehetnek. Persze ez is csak véletlen.
Az elsőt kinőttük, s kölcsönadtam. A másikat egy pár napra kérték el tőlem, akkor már talán azt sem használtuk, de még nem került vissza hozzánk.
Szóval, ma valahogy belémhasított, hogy életünk egyik legszebb periódusáról nincs tárgyi emlékünk. Még szerencse, hogy fényképek vannak. Én is mindig elmosolyodom, ha hordozott babákat látok. Hordozott testvérek. Ez is milyen szép.

futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2008.02.17. 09:01:41

Szia Bodzavirág! Igen, nagyon megfogott a teregetős blogod. És ha valaki azt meri mondani, hogy a témáink a felpuhult és frusztrált kismama-agy termékei, annak lecsavarom a fejét:-) (kismama-agresszió?) Igenis lehet bármiből tudományos értekezést csinálni! Bizony, azóta más szemmel nézem a teregetnivalót...
Ha a lányka azért még babázós korban van, ajánlom figyelmedbe a jövő heti posztomat, hátha találtok benne valami Nektek valót:-)

bodzavirag 2008.02.17. 12:34:25

Kedves Futballista feleség! Mindenképpen meg fogom nézni. A babázás nagyon aktuális nálunk. Itt van egy képem, amiben van baba is és hordozás is: www.legna.hu/image.php?ar=5&al=4&no=5 Talán tetszik Neked is. Ezt a Mei tai-t nem is ismertem, bár már láttam talán ilyet. Rémlik. Szerintem is csak a figyelem az, ami fontos. A figyelem tárgya bármi lehet.
süti beállítások módosítása