Megint négerrel (pc-ül: vendégművész) dolgoztattam, de legalább bevallom. Nem az ihlet meg a témák fogynak ki alólam, csak igyekszem színesíteni a blogot. Szegény "négerem" azt hitte, hogy ezzel elmarom azt a néhány anyukát, akik a babahordozás finomságai miatt kattintanak ide néha, de szerintem csak visszahívjuk azokat, akik pont a babás témák miatt hanyagolták a blogot. Kedves szerzőmet kérdeztem, milyen néven szeretne itt futni, amire először a "kedves ismerős" megszólítást javasolta, mire én sms-en keresztül harsányan kiröhögtem, úgyhogy maradtunk a Sten-nél. Én nagyon élveztem a posztját, de nem tagadom, hogy ez a néger nekem kicsit kínaiul beszél... A poszt illusztrációi részben saját archívumból származnak: apai nagyapám, H. Bertalan látható rajtuk. A régebbi 1940 körül készült Szekszárdon, a Lehel utcában, a két újabb pedig 1958 körül egy kirándulás alkalmával. A másik 2 képet személyesen Sten bocsátotta rendelkezésre. Ő majd elmondja, mi látható rajta. Jó szórakozást!
- Leporoltam a családi fénykép archívumban talált mocis képeket. Írsz róluk valamit a blogomba?
- Ja, ja, szívesen! Hangzott a válaszom egy fél éve.
Akkor még nem tudtam, hogy kicsit túlvállaltam magam.
Ez az egész motoros téma csak egy nagyon szűk réteget érdekel, fogalmam sem volt, hogy mi az a blog, mi a frászt írjak bele, elkerülendő a törzsvendégek tömeges elvándorlását. Először arra gondoltam, hogy egy kis lapításos-sunnyogással elkerülhetem a szívességet.
Majd januárban, mikor elolvastam a decemberi bejegyzést, elolvastam újra, meg még vagy hétszer. Bevallom megérintett, és akkor érett meg bennem igazán, hogy eleget kell tennem a felkérésnek, írnom kell.
Az urbánus legenda szerint a nagypapi van a képeken, meg a Méray Puch 500-a, a másikon meg a D Csepelje. Elkezdtem nézegetni a régebbi fényképet, azt a katonásat. Forgattam, jobbra-balra, de úgy voltam vele, mint az egyszeri ember az állatkertben a zsiráf ketrece előtt. Márpedig ilyen Puch nincs is. Felcsaptam hát vagy egy fél tucat szakkönyvet (már csak az illatuk, az olajos kéznyomok és évtizedes bejegyzések miatt is sokkal hangulatosabb bennük keresni, mint gugliban), és felállítottam a diagnózist, miszerint a moci semmiképp nem lehet Puch. Sokkal inkább egy Zündapp DB250. Ez ugyan nem megdönthetetlen dogma, de szerintem így van.
Igazolásképpen szakmai konzíliumot folyattam SCs barátommal, akiről annyit kell tudni, hogy szerinte 40 évesnél fiatalabb jármű nincs is, és igenis Anglia közel van, de Svédország legészakibb pontja sincs messze egy Pannónia vagy egy Csepel nyergében…
...Szóval SCs megnyugtatott, szerinte is Zündapp. Mivel és vakon hiszek neki, ezek után már majdnem biztos hogy Zündapp.
Szóval a Zündapp és délceg lovasa olyan harmóniában mosolyognak ránk 70 év távlatából, mint ha csak egy mai magazin precízen megszerkesztett címlapján lennének. Nagypapi büszkén üli meg a vaskecskét, mintha ez volna az élete. Olyan snájdig, van stílusa. Érdekli is őt, hogy tél van, hideg van? Na und? Mit neki ülésfűtés. Ott a bőrkesztyű meg a surranó. CD, rádió? Ott van a menetszél! És tényleg, mennyivel is jobb! GPS-en szexisen suttogó szöszi hang? Minek? Ott van a válltatyó, benne a térkép. Nem merül le benne az akksi, és nem számolgat újra, ha a fasorban robogsz, ahol nincs GPS jel. Mondjuk olvasni, azt kell hozzá tudni.
Aztán eltelt két, történelmileg könnyen felejthető évtized. A legényből férfi lett, a 40-es években új Zündapp is már vagy 20 éves. Talán elveszett a háborúban, talán elvitték a németek? Ha nem a németek, akkor az oroszok. Ha egyik sem, akkor államosították (bocs, rekvirálták), hogy egy olyan embert szolgálhasson, aki azt jobban megérdemli. Az is lehet, hogy csak egyszerűen a MÉH telepen landolt, hiszen 20 éves „ócskavasból” lehet csak igazán a vas és acél országát építeni! Ez meg még a pengős békeidőkből származik, pusztuljon…
De akit egyszer megégetett a tűz, azt nem engedi el többet. Függővé válás ellen nem tehet semmit, a sóvárgás meg csak elemészti az embert belülről. Mit lehet tehát tenni? A vágyat kielégítendő újabb vas kell - mondta az öreg, és hirtelen egy D Csepelbe lett szerelmes.
Konstrukcióját tekintve ez már sokkal korszerűbb, mint az öreg Zündapp. Nem hiába, húsz év az húsz év. És innentől már nem lehet érzelmek nélkül ítélkezni. Az öreg moci még vasbú volt-mondták a régiek, ami igaz ugyan a Csepelre is, csak nem mindegy, hogy milyenből. Szerintem az öreg vas még 20 évesen is jobb szerkezet lehetett, mint egy gyári-zsír-új Csepszon. Az ’50-es évek iparosítási korszakában már ugyan idejét múlta, nem számított divatosnak. Retró érzés? Veteránozás? Ki halott akkor ezekről az úri huncutságokról? Kilógni a sorból? Sokkal kisebb kihágásokért is recegtek a népek. Akinek a háza elött megállt a fekete Pobjeda (autó) a fekete b őrkabátos smasszerokkal, annak már reszeltek…
A Csepszon olyan magyaros volt, tipikus gyári hibákkal (melegben megszorul, gyújtás kihagy, nyeregtartó lereped) de az összes hibájával együtt is nagyon lehetett szeretni.
Meg aztán a nagyáruházban, meg a vidéki Áfész üzletekben is hozzá lehetett jutni, akár OTP-re is. Itt a "lehetett kapni"-n van a hangsúly, ne feledjük, az 50-es évek végén, a hiánycikk korszakban a kávé az cikória, a ruha az konfekció, banán, narancs csak a képes lexikonban, TV minden bérházban egy, autó halandóknak elérhetetlen (kivéve céges kiutalás, fekete börkabátosoknak)
A D Csepel sima Csepelként született Csepel szigeten az ex-Weiss Manfred gyárban. (Na az is egy érdekes történet, de egy biztos, hogy a brit és amcsi repülőgépek nem véletlenül bombázták gyárkomplexumot 40cm magasságúra. Jó ez egy kicsit túlzás, de a komcsi szombatnak és túlóráknak köszönhetően ’49-ben már újra gyártottak, ahol már nem Weiss Manfred ex-vasgyáros volt a tulaj…
Aztán a Csepelt leváltotta a Danuvia, és a Pannónia ( véglegesen 1973-74-ben fejezték be a motorgyártást Csepelen, tipikus KGST történet ez is, ha motor, vagy turmix, akkor NDK, ha sportcucc, akkor Csehszlovákia, ha busz, akkor Ikarusz). Másrészről kellett még a gyártókapacitás a fellendülő belkereskedelemnek is (bili, babakocsi, lábas), Csepszon gyártása ment Diósgyőrbe, ahol újra keresztelték, és a „D” vezetéknevet kapta. Aztán ócsítani is kellett, meg „belföldre a parasztnak minden jó lesz az alapon” előkerült a jó öreg már ’40-es években sem divatos, olcsó fekete festék, amivel a jó drága, igényes békebeli krómot lehetett helyettesíteni a kormányon és a keréktárcsán is. Minek az a flancolás, meg csillogás? Szerintem a költséghatékonyság alatt a tervgazdálkodásban a gyártmány(vissza)fejlesztést értették.
De nagypapi ezt is nagyon szerette, simogatta, sokszor szétszedte (kellett is szerintem- néha egy kis megszorulás a kánikulában, vagy egy kis vasárnap délelőtti gyújtásállítás)
A nagypapi minden bizonnyal pedáns ember volt. Ezt bizonyítja a tanksapka alatti filckarika is. Rázós úton nehogymá’ pecsétes legyen a nadrágra kifolyt a benzin miatt! Meg aztán a tank közepén lévő térdgumi, aminél combbal kell szorítani a motort az eszeveszett száguldás alkalmával (60-70kmh a vége úgy kb 50kmh az utazója) nem benzinálló gumiból készült. Hagyjuk elporladni idő előtt? (Van olyan gyűjtő, aki képes volt egy komplett motort venni, mert volt rajta egy pár sérülésmentes tankgumi. )
De hogy jön ide a saller? Na ez az.
A Zündapp első villájának közepére csavarozott eszköz, ott a keréktengely, és a himba között, az az. És az mire Jó? Annak idején volt a makadámút, meg a lovakból hulló patkószegek, meg azok a régi gumik sem voltak annyira ellenállók. Defekt pedig volt gazdagon. Anno nem volt még hidegvulkanizáló, Tip-Top folt, volt helyette azonban nyersgumi plecsni és egy kicsi, satura hajazó tárgy, a saller. Felkészült versenyzők a lyukas gumira rászorították a nyersgumi foltot a sallerral, közé került még a saller tálca (benne egy spiritusz kockával). Azt meggyújtva úgy felhevítette az egész sallert, hogy a plecsni rávulkanizálódott a gumibelsőre. Hogy az égést serkentendő, vagy azt követően a hűlést elősegítendő, nem tudom, de célszerűen fej felett köröztek a belső gumira csavarozott sallerral.
Jaj annak akit eltalált...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ekkerjoz 2009.01.27. 08:30:57
kepfeltoltes.hu/view/070512/Csepel_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
(Első veterán motorom 250-es Zündapp volt, de 1948. évből való.)
inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.01.27. 10:39:06
Onnan kezdődik, hogy a "szakkönyv" szerint a Schaller-foltot rászorítjuk a préssel. Magam is gyakran csináltam. Épp ezért felkerestem a wikipédiát, hogy meghülyültem e vagy mi van. És ímé a Saller, essel, ami egyáltalán nem baj csak fogalmam sem volt róla, s igencsak meglepődtem:
"Saller [szerkesztés]
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Ugrás: navigáció, keresés
A saller a kései lovagkor sisaktípusa. Néha előfordul címersisakként. Használata szinte kizárólag a 15. századra korlátozódik, a 16. század elején szórványosan még megtalálható volt, helyét a zárt sisakok, morionok, cabasset-k és a burgonet-k vették át. A német variáns farka jellemzően igen hosszú, rákozott vagy merev. Az 1480es évektől ugyanitt pár évtizedig divatban volt a "fekete sallet", melynek visorja már csak dísz, mint a késői korinthoszi sisakoknál - azaz a visor alsó szegélye homlokmagasságban található; szinte kizárólag a gyalogság használta. Az olasz variáns mélyebben lenyúlik a nyak felé, a farok csökevényes vagy hiányzik, ennek nyílt arcú alváltozatából fejlődött ki viharos sebességgel a barbuta, melynek megjelenése az a'l antica divat kezdetét jelentette.
Hunyady János páncélban a Thuróczy-krónikából
Névváltozatok:
de: Schallern, Salade, Rennhut, en: sallet, salade, cs: salad, pl: salada
Rövidítések:
Észak-Európában a bacinetet váltotta fel. Hátul egyes típusainál külön, néha igen megnyúlt lemez védte a tarkót és a vállat. Egyes típusai első nyakvédő lemezzel, bevorral voltak ellátva, melyet vagy a mellvérthez rögzítettek, jellemzően de nem kizárólag szárnyasanyával és csavarral, vagy a sisakra szíjazták. Nyitható (néha kettős) sisakrostéllyal is rendelkezett. A hanyatló heraldika korától néha sisakdísszel is el volt látva, például a német heraldikában, de ez nem tartott sokáig. A skót heraldikában ma is használatos heraldikai sisakként. Modern leszármazói a tűzoltó sisakok"
Úgy látom egyetlen kép sem töltődött le.
Na ezek után megpróbálkoztam az escéhás változattal, a Schallerral, de ott meg gitárhúrfeszitő alkalmatosságként jelentekezik.
Őrület, hogy a világ mekkorát változott.A régi motorszerelő könyven, a Surányi féle, 59- ben tele van olyan motorokkal amiket nem is láthattunk már. Nem is értettem miért adták így ki, de jól tették. Benne van a Nagypapi MMérai Puchja is, igaz 200-as kivitelben, azaz 198 köbcebtis.
Amikor motorost látok várakozni valamely elhagyatott országúton, mindig eszembe jut a hatalmas változás. Az ember akkoriban nekiállt és megszerelte a járgányt. Minden alkatrészét ismerte. MMa próbálná meg....!
Ma a motorozás egyet jelent az értelmetlen száguldozással.
Elnézést, hogy ilyen hosszan belerondítottam a blogodba, mélyen érintett a post. Érdekes, hogy a "Saller" az egykori jó néhány évszázaddal később,de mégicsak visszakerült a helyére. A "géplovagok" fejére. Mindjárt kimegyek és megsímogatom az öreg 350-es Jáwámat.Elérzékenyültem egy kicsit. Bocsánat.
ekkerjoz 2009.01.27. 13:50:24
A Zündappé még megvan, de a felirat lekopott, vagy leégett.
Majd a legközelebbi veterántalálkozón kiderítjük, hogyan kell írni.
A "Kapsz egy sallert" című beszólás viszont fennmaradt, bunyósok, kocsmai verekedők használták vagy húsz éve.
Gondolom arra utal, ha valakit eltalált a saller, az feküdt egy darabig.
Ahogy emlékszem, valami magnéziumszerű elegyet köllött a sallerégőbe tenni, az heves lánggal, szinte szikrázva égett, felhevítette a sallervasat, a folt ráolvadott a belsőre. Ezután sergették, hogy mielőbb lehűljön, ahogy a szerző is leírta.
futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2009.01.27. 16:39:37
Aki egyébként hozzám hasonlóan zsenge korú - mihez képest, ugyi -, legalábbis meglepően fiatal ahhoz, hogy veterán motorok iránt érdeklődjön, dehát bizony ez az igazság. De ezen kívül is sok mindenhez ért ám!
A sallert még a mi generációnk is ismeri, németül én már csak a módosított változatát hallottam a bébiszitterkedésem idején Nürnbergben: "... sonst schnallt's!" Mármint ha meg nem történik valami elvárható, akkor repül a frász. Persze üres fenyegetés volt:-)
Inszeminátornak is köszönöm az élénk érdeklődést, megtisztelő, hogy a téma ilyen messzemenő asszociációkra késztette. A hosszú poszt és hozzászólás ezen a blogon nem hiba hanem követelmény...
No, majd küldöm a Mestert fachsimpeln-kedni:-)
Sten 2009.01.28. 16:53:22
Más: van egy Globusz feliratos, 3 lábú (mint a merci jel), 2 féle nagyságú konzerv melegítésére szolgáló egységem is -nagyzolás nélkül hívjuk innentől tábori tűzhelynek, hiszen összehajtható, és nadrágzsebben elfér : )-, és annak a tálcájába kell ilyen kockát tenni. A kocka akkora, mint egy mai kockacukor (kisebb mint 20 éve), kékes lánggal ég. A félkilós konzervnek odavág rendesen. Gyakran használtuk túrák alkalmával a nagyfateromtól örökölt, benettonzöldcsillám nyelű, 3 részre szedhető, orosz kanálgéppel. Abban csak a kanál meg a villa "nerzs" -cirillel írva rozsdamentes-, a kés rendes szénacélból van, egy urali machete 20 éve. Nagyon durva. Cserébe vasizű, ha vágsz vele.
A spirituszkocka egyébként nagy túlélő:
www.esbit.de/index.php?id=67
Joz-nak:
Úgy láttam, hogy a Csepszon-od bakteleszkóp tüskéjét nem takarja semmi, csak egy függőleges lyuk tátong. Nem volt benne "Csepel" feliratos bakelit dugó?
Én még nem láttam olyan Csepelt keréken, amiben lett volna, de az én Csepel 125T '52- mben van. Felvágólag mondom, hogy export kivitel, arany-ezüst-piros-"DE LUXE" feliratos matrica van rajta. Gyárilag akksis-dudás-parkfényes-szeléncellás töltéses. Óriási- hazamegyek, megnézem egyből. Az elektromos rendszer nem igazán ütős, igazi átgondolatlan gyári gány. 50-es évekbeli rögtönzött stupekolás. Arra jó, hogy kicsit lassítja az akksi lemerülését.
Vissza a dugóra: SCs barátom egy időben foglalkozott ilyen bakteleszkóp dugók, oldaldoboz csavarzárak, és talán kormányszorító csavar öntéssel fekete epoxy-ból. Érdekel?
Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.01.28. 22:01:16
Egyrészt gratulálok a négeredhez, gratulálok a fotókhoz!
Nagyszerű poszt!
ekkerjoz 2009.01.29. 07:54:46
Egyszóval, minden érdekel a Csepelhez, előre is köszönöm. Ha rákattintasz a nickemre, tudsz magánlevelet küldeni, amit mégegyszer köszönök szépen.
Üdv:EJ
fosdapass 2009.05.07. 21:52:06
Kedves kis bejegyzés ez, a zündappot keresve találtam ide - szerencsére.
A nagyszülő alatt elterülő gépet én is DB200/250-nek nézem második nekifutásra. Van pár ellentmondás, azért csak másodikra.
A csőből hajlított csomag/sárvédő/nyeregtartó egyértelműen nem zündapp gyártmány rajta, a kuplungkar se gyári, a gumik 3.00x19 helyett 3,5x19-esnek tűnnek, a tank meg krómozott hatást kelt.
Ha nem lenne egészen jól kivehető az alulemezből préselt Zündapp-tankembléma, akkor a sok átalakítás miatt - ködös emlékeimre hagyatkozva - inkább a DB típus hazai kistestvérére, az 1944-ben kis példányszámban, licenszben gyártott Népmotorra tippeltem volna.
A krómozás pedig biztosan utólagos, mert a 6V 30W-os Noris MLZ 6/30 gyújtásrész fedelét gyárilag soha nem krómozták, más motortípusokra szerelten sem, akárcsak a DB széria egyetlen '45 előtti tankját sem.
Sten 2009.05.08. 20:07:38
Nekem sem volt tiszta első blikkre, főleg a karokon, és a csomagtartón molyoltam én is. A tank, blokk, váz autentikusnak tűnik elsőre, a krómozás vs. nem krómozás kérdése már majdnem csak kekeckedés : )
Amúgy köszi a kiegészítéseket, én csak könyvekből tudtam megnézni, ilyen vas típustisztán éppen nem áll a sufniban. :)
A lényeg az volt igazából, hogy a moci nem Méray. Ezt sikerült cáfolnom.
Üdv.
fosdapass 2011.03.25. 23:48:38
veteranapro.hu/szolo-motorkerekpar/9272-zundapp-db-250
ennyi egyezés nem lehet véletlen...