Óh szív! Nyugodj!

Címkék: fotó család józsef attila ágnes

2008.12.30. 22:30

 

Óh szív! Nyugodj!

Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.

De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.

Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.

1928 vége, József Attila

Megállna így magában is ez a bejegyzés, de nem állhat, hiszen csak eszköz, mankó. Nem volt elég 3 év sem a megfelelő szavak megtalálására. Mert hát az idő mégsem olyan kitűnő gyógyító, mint amilyennek a marketingje alapján hihetnénk, ez csak sovány vigasz. Elég egy egyedül eltöltött óra vagy egy illat, egy fotó, és a tegnapunk itt jelentkezik, majd kiesik a padból. És persze nem csak a szépre emlékezünk, minden bölcsességet a slágerekből kell megtanulnunk?! De ami nem szép, arra elég, ha én emlékszem. A szépet pedig talán életre kelti néhány kép a múltból.

1942-ben megszületni elég merész döntés volt. Se előtte, se utána nem volt egy leányálom az élet. Modern nő lévén, megnéztem, találok-e valamit róla valahol a neten. Egyetlen bejegyzést találtam, az Árkus tanyai munkatáborba 1951-ben elhurcoltak névsorában olvasható a neve. Felette meg alatta a szülei és a testvérei neve olvasható, 4. gyermeke volt a családnak, volt 3 nővére, 1 húga és egy öccse, mind élnek.

Édesanyja szép, elegáns asszony volt, a lányai mind örökölték is ezt a szépséget.  Rántotthúst ettünk nála mindig és mivel gyűjtötte a Fülest, az összes képregényt nála olvastam iskola után. Öreg korában eltette a nájlonzacskókat, biztos kelleni fog még valamikor.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Édesapja, akire annyira hasonlított, nem volt velük sokáig, 1956-ban meghalt rákbetegségben. Talán a kilátástalan küzdelem miatti keserűség is hozzájárult a halálához.

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem épp egy gondtalan gyermekkor. Bár minden gyerek vidám, benne mégis maradandó nyomokat hagyott a kitelepítés, bár csak 9 éves volt amikor deportálták őket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán 1973-ban neki is született egy lánya a szép, okos kisfia után. Kerekfejű, ordító kisbaba. Megfordult a fejében, talán mégis inkább a doktori címet kellett volna megszerezni? De akkoriban ez volt a norma, 2 gyerek kell. Meg dolgozni is kell, meg háziasszonynak is kell lenni. De a  textilpelenka nem nagyúri passzió volt, hanem egyetlen lehetőség. A háztartás meg kemény meló, gépesítés nélküli izommunka. Olyan jól főzött, bár nem élvezte, de kötelességből megcsinálta. Mindent pontosan kimért, ahogy az egyetemen tanulta. És mivel a gyerekek sok mindent máshogy csinálnak direkt, dacból, én nem mérek semmit. Ha mégis, rálöttyintek még egy kis lisztet. Nehogy már a recept mondja meg...

 

 

 

 

 

 

 

Azt mondják, hisztis kislány voltam, 3 éves koromig elég sokat ordítottam. Hagyja a dagadt ruhát másra... Ez a ruhácska még mindig megvan. Meg a hiszti is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Béke, boldogság. Nem kellett ehhez más akkoriban nyáron, mint 2 hét nyaralás a balatonboglári Ganz Kapcsolók üdülőjében. Ülni a stégen, napozni, nézni a vizet, horgászni. Vagy csak lógatni a botot a vízbe. Áttekerni a szomszéd szabadstrandra kempingbicajjal fagyiért. Mindig nézem a régi filmeket, hogy 30 éve hogyhogy senkinek nem volt narancsbőre?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kit érdekelt akkor az ózonlyuk. Biztos akkor még nem volt lyukas. Ha egyszer le is égtünk, nem csináltunk nagy ügyet belőle. Jó volt aludni a stégen is. Nivea krém? Örök darab.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A divatbemutató folytatódik. Nem sok jó ruhánk volt, de mai kiadásban bármelyiket hordanám. Igen, a Plútósat is. Belekóstoltunk a Nyugat illatába a Nagynéném jóvoltából - NSZK-ban jártunk - , de azóta is itt vagyunk. Pedig már oda mehetnénk, ahova akarunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mit kell egy anyának csinálni? Hogy kell csinálnia, hogy elégedettek legyenek a gyerekei a nevelésével? A fene se tudja. De szerintem egy jó kompozásért biztos hálás lesz a közönség. Fúj a szél. Minden időben Tisza cipőben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

No meg egy anyának rántottás szenvicset kell készítenie az őszi kirándulásokra is. Trabant csomagtartójában elfér. Ha megettem, odaadom a papírszalvétát, az anyák szokták összegyűjteni mindekitől.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tavasszal erdőbe kell menni kirándulni. Mennyit hallottam, hogy 5 éves korodig bejártuk az országot, és semmire sem emlékszel? Dehogynem. Csak nem név szerint. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szóval nem egyszerű. Nevelsz, aztán a gyerekeid ítélnek. De a derűt későbbre is meg kell tartani. Egészen addig, amíg el nem fogy az életerő. Amikor már fogy, akkor ne várjon senki derűt. Akkor már csak ő fontos. Felejtük el az őszintséget. Akinek fogytán az életereje, az nem az igazságot akarja tudni. Mert ha a remény meghal, a lélek is feladja, ami a testet működteti. A december már nem csak a Karácsony hónapja.

Harmadik unokája, akit nem ismert, kislány lett. Gyönyörű, okos kislány. Nevelése komoly felelősség, míg a fiúké csak az önfeledt öröm. Hogy a kislányoknak is élete legyen, ne csak sorsa...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hugipakk.blog.hu/api/trackback/id/tr80849455

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ekkerjoz 2008.12.31. 17:24:34

Reggel óta azon filózom, hogyan kellene hozzászólni egy ilyen szép posthoz.

Boldog újévet.

Zsófi/Lolka 2008.12.31. 23:07:02

én hajnal óta....

annyira jó volt olvasni. Gyönyörű. Döbbenetes a hasonlóság családod nőtagjai között.

B.U.É.K.

noplisz 2009.01.01. 23:57:42

"Kit anya szült, az mind csalódik végül. Vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni."

Persze, az egész vers (Harminchatfokos lázban égtem mindig) kellene ide, de nincs elég hely, és nem is tudom kifejezni, mennyire összeszorult a torkom, ahogy olvastam ezeket a sorokat, és elmerültem ezekben a képekben.
Nem találok szavakat.

Boldog új évet kívánva neked és szeretteidnek,
szeretettel,
noplisz

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.01.02. 10:51:16


Kersgélek, keresgélek, s olykor gyöngyöt is találok. Igazgyöngyöt. És akkor egy kicsit megvigasztalódom.

bambiviki 2009.01.02. 21:56:35

Csak a kenyérreceptedért jöttem, és azóta itt ülök és harmadszor olvasom a soraidat, nézem hosszasan a régi képeket. Ha tudnék úgy írni, mint Te, most írhatnék valami értelmeset is ebbe a kommentbe, de így csak azt írom: köszönöm!
Boldog új évet kívánok Nektek, és remélem sokszor megérinted még a lelkünket idén is!

futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2009.01.02. 23:26:23

Köszönöm szépen mindenkinek.
Remélem a jövőben is találkozom veletek, így vagy úgy...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.01.03. 20:22:54

Ritka szép és őszinte írás!

gyuzso 2009.01.05. 17:18:34

élvezettel olvastam a szavaidat, csodáltam a képeket!!
köszönöm!!!!
BÚJJÉK!!!!

anzsimama 2009.01.05. 18:05:26

nem vagyok a szavak embere, most meg végképp.....
köszönöm!!!!
nagyon boldog új évet!
anzsimama

gale 2009.01.18. 00:08:14

Orsi, megríkattál ezzel a poszttal, pedig nem vagyok az a sírós fajta (vagyis nem voltam, amíg nem lett nekem is gyerekem).

Kiss Mama 2009.02.23. 06:20:03

nemrég találtam csak meg ezt a posztot, pedig mondtad, hogy készül... azóta hozzá akarok szólni, de nincsenek szavak. csak annyi: örülök, hogy meg tudtad írni, "büszke" vagyok rád, ha ezt egyáltalán merhetem írni. szeretettel!
süti beállítások módosítása