Magam sem számítottam rá, hogy ennek a sorozatnak lesz egy 3. darabja is, de lett. Hozzászólásnak indult, de szerintem annál többet ér, több figyelmet érdemel.

Legújabb vendégszerzőm Noplisz nevezetű kommentelőm, akit tudtán kívül repít a világhír felé meghívott szerzőként történő fellépése a blogban. Itt most tessék odagondolni a nagyképű szmájlit a nevem mellé, bejegyzésben nem szívesen használom az emotikonokat, mert annyira azért igyekszem árnyaltan kifejezni magam, hogy lehessen érteni a szavak mögötti hangulatot is. A kommentek más, abban bátran használok szmájlikat, és erre bíztatom kedves hozzászólóimat is. Ez a szmájli-kérdés is Noplisz miatt merült fel most, mert megegyeztünk abban egy email-váltás során, hogy a keferágós szmájlit legjobb tudomása szerint ő találta ki, és kopirájtos, íme: ):{{  Nos, ez némileg összefügg azzal a ténnyel, hogy írása most nem a kisboltos poszt kommnetjeként jelenik meg, hanem önállóan, külön posztként. Ugyanis Noplisz olyan, mint az "Alice Csodaországban" című remekműben a Fehér Nyúl, aki az én meselemezemen Márkus László hangján megszólalva keresi a fehér kesztűjét, csak Noplisz a belépési jelszavát veszíti el folyton... De őt nem borsozza be a Borsos Hercegnő ezért, hanem ad neki egy bejegyzésnyi felületet...

Szóval Noplisz feladta a jelszavak megjegyzését, inkább írt nekem egy üzenetet, és abban leírta a hozzátennivalóját a kisboltos bejegyzésemmel kapcsolatban, olvassátok szeretettel:

A kisboltos témánál néhol kuncogtam az elmés gondolatfacsarokon. Nagyon szeretem én is a választékos kisboltokat, a vevőt személyesen kiszolgáló kereskedőket, és szeretném, ha sokkal több ilyen üzlet volna, megmaradna. A kisboltok addig fognak létezni, amíg lesznek emberek, mint mi, és remélem, hogy még sokan mások, akik keresik az egyedit, az egyénit és a személyeset. És amíg lesznek emberek, akik az eltömegesedéssel szemben egyéni, személyes értékeket tudnak felmutatni, mint te, amikor felhívod a figyelmet a kisboltokra, például.

A madaras teszkókról azonban kissé más vonatkozású a véleményem. Nem ezek okozzák az eltömegesedést, hanem éppen fordítva: az eltömegesedés, illetve az egyenlőtlenségek talaján teremnek és élnek meg.
Az eltömegesedés már akkor kezdődik, amikor a 4 évesek, ahelyett, hogy a játékra épülő kreativitásukból és eredendő kíváncsiságukból építhetnék fel értékeiket, vonzalmaikat és tapasztalataikat, már angolt és halmazelméletet tanulnak. A tanárok már nem ismerik név szerint a diákjaikat, szóban már nem feleltetnek, csak teszteket iratnak. A pici gyerek már elméletet tanul, holott az elvont gondolkodás képessége csak 10-12 éves korban kezd beérni. Nincs talaj a lába alatt, amelyben az érett tapasztalat és a valóságos élmény gyökeret ereszthetne, gyümölcsöt nevelhetne. Már jól olvasni sem tanítják meg, felnőttként szövegértelmezési gondokkal küzd – ezért inkább kényelmesen elfogadja a készen kapott gondolatokat, és észre sem veszi, hogy manipulálhatóvá vált. Sodorja az ár, külső mércéknek akar megfelelni; nem a belső igény, hanem a kívülről jövő kihívások és elvárások motiválják.
Tamkó-Sirató elavulóban van. A gyereknek már nem "nyakában a lába", hanem nyakában a kulcsa és zsebében a kajapénze; a bevásárlótemplomokba már szülei nélkül is eljár. A személytelen kapcsolatok, az eltömegesedett intézmények – köztük a média is, ahol a nézettségért, a példányszámért folyó harcban ugyanúgy a fogyasztói igények szabják meg a kínálatot – megannyi lépcsőfok a bevásárlótemplomokba vezető úton.

A versengő kínálat felismeri a lappangó keresletet is, ingerli és kiváltja; a fogyasztás és a felhalmozás egészséges aránya soha nem az „ő” gondja volt. Másrészt, a fogyasztás a gazdasági növekedés motorja is, és bár az „ocsmány áruházak” létükkel viszontformálják/torzítják az igényeket, mégis a valós igény hozta létre ezeket. És, bár a kígyó végül a saját farkába harap (a mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!) mégis így van ez; mégis a tömegigény hívta ki a szellemet a palackból, és a Szellem templomot emeltetett magának, a Tömeges Magány Templomát – ahová nem a túlvilági élet reménye, hanem a felebarátok javai utáni sóvár vágy evilági kielégítésének sürgős szüksége visz be sok-sok embert. Vágyni, sóvárogni arra, ami másnak már megvan: ez a jelenség soha nem fog eltűnni, mert az emberből fakad, és már a törzsi kultúrákban is kimutatható.

Egy gondolat Helmut Schoeck Irigység című könyvéből:
„David Potter amerikai társadalomtörténész 1954-ben alkotta meg az "invidious proximity", az irigységkeltő közelség fogalmát. Gyűlölet, irigység és resentiment az USA-ban paradox módon annál inkább felszínre kerülnek, minél inkább megfigyelhetik egymást az egyes rétegek, mondjuk szabadidő, sport vagy utazás közben, minél inkább elérhető (legalábbis hitelre) szinte mindenkinek minden használati tárgy, minden ruhadarab, minden státuszszimbólum, ugyanis ekkor válnak teljesen érezhetővé az Amerikában is fennálló osztálykorlátok. Az iparos fia Amerikában ugyanazzal az autóval járhat, ugyanazokat a ruhákat hordhatja, ismerőseivel ugyanabba az étterembe mehet, és – szemben Angliával – ugyanazt az angolt beszélheti, mint az orvos vagy bankigazgató fia, de nagyon csekélyek az esélyei arra, hogy az orvos vagy a bankigazgató elfogadja vejeként. Nem kevésbé fájdalmas, amikor az összehasonlítás szférájában minden elérhető és egyenlő, de a korlát nem az érintett vagy apja hivatásában rejlik, hanem csak a szülők vagy a nagyszülők bőrszínében vagy szülőhazájában.”

Nem mindenki úgy tér be a marketekbe, mint a magány templomaiba (ezt az egyéni igények, a belső elvárások és értékek szabják meg), hiszen a mai életvitelbe jól beilleszthetők, mindent egy helyen: a kegyhelyen, parkolási díj és cipekedés nélkül.
Nálunk a fogyasztási javak felhalmozásában még sokkal nagyobb a különbség, és az ugyanolyan javak birtoklása utáni ínség sokkal fokozottabb (az ugyanolyan javak birtoklása kvázi-egyenlőséget teremt). Kell még jó pár évtized, amíg kialakul egy másfajta vásárlási kultúra, és akkor a multik áruválasztéka is más minőségű lesz, olyan, mint tőlünk nyugatabbra – de az "invidious proximity" akkor is ingerlő marad, mert ezt a kínos érzést az egyéni vágyak és bánatok szülik (étvágyba fojtott bánat), amelyek tömegekben egyesülnek (világ vágyai, egyesüljetek!? – jaj, inkább mégse!).
Maga az ember az, aki megteremti magának saját démonait és bálványait, hogy ezeket lelke szükségéből félhesse, gyűlölhesse, vagy imádhassa. Ha kis hazánkban volna elegendő tőke, akkor magyar szuper/hiper/mega/megalo/gigamarketek lennének, de legalábbis maxik.
Mert ember embernek farkasa, ez a törvény – és a kivétel csak erősíti a szabályt.

A bejegyzés trackback címe:

https://hugipakk.blog.hu/api/trackback/id/tr30605005

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

noplisz 2008.08.13. 01:06:19

Orsi,
az általam kopirájtosnak vélt keferágós szmájli helyesbítve így néz ki: ):{(
Bocsi a helyesbítésért, de lefele görbül a szájacskája a bajuszkája alatt, mivelhogy ez amolyan 'ánti-szmájli'.

Lehet, nem túl szép, hogy önmagam első kommentelője vagyok, de ez jelen esetben talán bocsánatos bűn 1. mert köszönetemet szeretném nyilvánosan kifejezni, mert nagyon örülök, hogy helyet adtál a blogodban, és gratu a komplex kategóriába való bejutásodhoz! 2. mert a fent hivatkozott szmájli az, amiért megküzdenék az első éjszaka jogáért azzal, aki kihívna engem.

Látod, a jelszavan is meglett, most már felírtam! De az idő után még most is és mindörökké futok;

Sok sikert, Borsos Hercegnő!
maradok tisztelettel: a Fehér Nyúl

futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2008.08.15. 14:14:34

Kedves Noplisz, látom gondjaid támadtak újra a gép szellemével, aki gonosz módon többször jelentette meg a hozzászólásodat saját hozzászólásodhoz (ne aggódj ilyesmiken egyébként, én i szoktam véleményezni a saját írásomat, jól elvagyunk...), vagy azt ígérte, hogy megjelenteti, de eltüntette.
De a tárgyhoz: nagyon sok témát érintettél nagyon magas színvonalon, nekem személy szerint többszöri olvasás és különböző ajzószerek (ne gondoljunk semmi rosszra, kávé volt) kellettek ahhoz, hogy felfedezzem a sokrétű és szerteágazó mondanivalódat.
Nekem most az egyik felvetéshez lenne konkrét hozzáfűznivalóm. A fórumon, ahol rendetlenkedünk (mamami.hu), bizony van egy ilyen topik is, hogy "Kell-e fejleszteni a gyereket?" Itt a linkje, ha valakit érdekel: www.mamami.hu/forum/showthread.php?t=209&highlight=fejleszteni
A tanulságot elárulom, talán nem meglepő: egészséges gyereket szerintünk nem kell fejleszteni. Szeretni kell, vele lenni, bevonni a család életébe. Persze nem ilyen egyszerűen sommás a véleményem nekem sem erről, de röviden ennyi fér ide. Már pedzegettem a témát egy régebbi posztomban: hugipakk.blog.hu/2008/02/20/matr_joska_jatekok_1_eves_korig
Ennek is a lényege, hogy egy egészséges baba készségeit nem kell fejleszetni szerintem, jól fejlődnek azok maguktól is inspiráló, szerető környezetben.

futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2008.08.16. 23:12:36

Beszélgetek tovább magamban:
A minap Barnussal, a 9 1/2 éves kisfiammal arról értekeztünk, hogy milyen bugyuta reklámszövegeik vannak ezeknek a mammutáruházaknak, amiket persze ő kívülről fúj, hiszen nem tudunk úgy élni, hogy ne ömöljön ránk ez a sok felesleges információ. Ami egyenes úton jut a fogékony kisgyerekagyba, reméljük, nem sok kapacitást lefoglalva.
Összegyűjtöttünk néhány díszpéldányt, amin jó sokat gondolkodhattak az arculatos kollégák (tudom, miért ilyen "eccerűek", hogy jól megjegyezzem és odataláljak vakon és süketen is).
Aldi: "Ide járunk, jól járunk"
Auchan: "Nálunk az árak a földön járnak"
Spar: "Én és a Spar, egy összeillő pár"
Lidl:"Ahol a minőség olcsóbb"
No, Barnussal játszottunk kicsit: mondtam neki, hogy kap 10 percet, írjon szlogent a Zoli vegyesboltjának. Írt. Többet is, íme:
"Kedvesek ott az eladók és az áru is profi volt!"
"Király ott a kaja, az eladó is laza"
"A hús ott jó olcsó meg a bor is nagyon frankó"
"Az üdítő ott a jó, az édesség is baró"
Kicsit szlenges, de szerintem király!:-)

futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2008.08.17. 11:27:41

Oppardon, néhány gyöngyszem lemaradt, tehát további három szlogen Barnus tollából:
"Zoli boltja elég kicsi, de az áru elég süti!"
"Út szélén egy kisbolt, ott az áru friss volt!"

És személyes kedvencem:
"Kifejezetten jó a bolt, és az áru is szupi volt!"

noplisz 2008.08.22. 23:21:04

HI, Futballistafeleség,
köszi, hogy balekságom nyomait eltüntetted és csak az eredetileg szánt komment maradt meg!

Barnusnak őszintén gratu, és nem semmi, hogy még a jó bor is megihlette. Engem is megihletett az egyik szlogenje, küldök Barnusnak rá egy rímet: Falu szélén kurta kisbolt...

Elképzeltem egy kis reklámklippet, amint gördeszkás kissrácok pattannak be a boltba egy kis baró édességért, aztán rögvest átugratják az ocsmány áruház neonreklámját, miközben a MÁSIK kissrácok még épphogy kiváltották a bevásárlókocsit.

Azt hiszem, a reklám is megérne egy külön értekezést, ami az intézményesült manipulációnak már egy külön szakágává növi ki magát! Még akkor is, ha vannak jó termékek is, mint pl. a MALÉV reklám, ami mindig lenyűgöz, akárhányszor is látom.

futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2008.08.25. 21:59:08

Noplisz, hogy úgy mondjam, Tiéd itt a tér, email-címemet tudod, várom szeretettel a reklámos tanulmányt! Fizetségként, mint rendesen, a világhírt tudnám felajánlani...;-)

noplisz 2008.08.27. 01:26:43

huh,
máris (szomszéd) bizsereg a talpam a világhírt jelentő deszkák, akarom mondani, bizsereg az ujjam a világhírt jelentő felület csábításában!

Előzetes beharangoló reklám-egyveleg áthallásokkal (Barnusnak, Zolinak, illetve azon nyomban átírom az általad oly nagyon vágyott falusicsirke-dílernek is, amint feltűnik):

Falu szélén kurta kisbolt,
Kettőnél többnek el ne mondd!
E kettő legyen pontosan:
A Boldog, a Boldogtalan.

Kettőtől hatig van még négy!
A hetedik te magad légy,
Ki Zolibá csiboltba betérsz,
Mert igen jól kijössz, ha bemész!
süti beállítások módosítása