Még egy szicíliai receptes anzix - a halász spagettije
Címkék: rák spagetti kalandok recept szicília kagyló
2008.03.23. 09:55
Milyen jótékony az idő, emlékezetem szitáján átesnek a rossz emlékek és szertefoszlanak a ködben… De mivel nem a költészet napja van, én meg amúgy is csak egy kiugrott majdnem-bölcsész vagyok, forduljunk inkább olyan képek és történések felé, amiket felfogott a már említett szűrőalkalmatosság. 18 évesen azért túlzás is lett volna elvárni, hogy elfeledve a kellemetlen sztorikat, csak a szépre és érdekesre figyeljek. De a jelek szerint nem is nagyon kellett erre fókuszálnom, mert az agyam elraktározta az arra érdemes részleteket. Nem voltam én azért olyan egyszál magam Palermo-ban, együtt húztuk az igát Annette-vel, aki szintén au-pair-nek jelentkezett. Na de ő tényleg Olaszországba akart menni, én meg német nyelvterületre! Hogy kerültem mégis Szicíliába? A magyar Au-pair ügynökség már hónapok óta nem talált nekem német családot, erre azt a fantasztikus javaslatot tették, hogy menjek Palermo-ba, mert az ottani család félig osztrák. Logikus, menjünk Palermoba.
1 nap vonatozás után a tenger morajlására ébredtem a fülkében. Kinéztem az ablakon, és megpillantottam a tengert. Gyönyörű volt és illatos. Ezt onnan tudom, hogy lehúztam az ablakot és valami olyan aroma csapta meg az orromat, ami leírhatatlan. Tényleg lehetett valami abban a levegőben, mert megérkezésem után 1 hónapig a munkaidőn kívüli időszakban folyamatosan aludtam. Mikor befutott a vonat a palermo-i állomásra, kezdtem kicsit elveszettnek érezni magam, de rövidesen megérkezett Alvine Federico, a Contessa, személyesen. Hosszú, szőke haja volt, napbarnított arca, és osztrák dialektusa. Ugyanis, mint később megtudtam, igazi neve Maria volt, 30-nál egy perccel sem lehetett idősebb, és egy olasz gróf (il Conte, aki viszont 55-nél nem lehetett 1 nappal sem fiatalabb) vette feleségül, akit két fiúgyermekkel ajándékozott meg, ők akkor 4 és 5 évesek voltak.
Nem hiszem, hogy a Contessa - merthogy így kellett szólítanunk - túlságosan boldog lett volna, volt neki valami skizofrén beütése, és meg vagyok róla győződve, hogy az au-pair lányokat saját szórakoztatására tartotta, egyéb elfoglaltság híján. Amikor én megérkeztem, akkor jártak kb. 200 lánynál, de szerintem nem megették őket, hanem a lányok gyors egymásutánban váltották egymást: menekültek. Mindig két lány volt, felváltva kellett vigyázni a gyerekekre és takarítani. Én a már említett Annette-vel, egy tipikusan pulykatojás kinézetű német lánnyal voltam párban, jól összebarátkoztunk, egyszerre gyakorolhattam a németet és tanulhattam olaszul (a szamaras képet ő készítette). Még egy szövetségesünk volt, Angela, egy másik német lány, akinek már lejárt a "küldetése" gróféknál, de a hentes Giovanni ott marasztalta.
Az ő történetük is szép példája a szicíliai férfi-mentalitásnak: Angela még au-pair korában ismerkedett meg Giovanni-val (meg a 10-20 cugini-val, akikkel ez a szerelem együtt járt: őket is többnyire Giovanni-nak hívták, van, akit Gio-nak, van, akit Giova-nak szólítottak...), aki a hagyományoknak megfelelően természetesen más lányokkal is "járt" (erre egy külön lakást tartottak fenn az unokatestvérek), de amikor ezt Angela megtudta, nagy ordításokkal kísérve a lába elé köpött az amoroso-nak. Ettől a pillanattól kezdve Giovanni elkezdte tisztelni a lányt, együtt is maradtak. Nekem is próbáltak kiutalni egy Giovanni-t, de nem fűlt a fogam a dologhoz, amúgy is egy fejjel alacsonyabb volt nálam. Annette-nek tetszett viszont, hogy ennyi férfi zsongja körül, de ő tudta is, hogy mire számíthat, sok német lány érkezett ilyen célból Szicíliába. Persze volt csalódása, de azért elég hamar túltette magát rajta. A párkapcsolatokat amúgy elég képmutatóan kellett gyakorolni a pároknak, mert egyikük szüleihez sem mehettek, ezért a szerelmi élet többnyire az autóban zajlott az erre "kijelölt" parkolókban. Ugyanis hivatalosan az esküvőig nincs semmi... Hivatalosan. Ha meg egy pár már együtt járt, akkor egyből fidanzata-fidancato-nak nevezték, vagyis menyasszony-vőlegénynek. Amelyik lánynak gyűrűje volt, azt békén hagyták.
Szóval Giovanni hentes lévén, sok finom alapanyaggal látta el Angela-t, akinél néhanapján szerveztünk egy kis sütés-főzést. Bevallom, pontos receptekre már nem emlékszem, de jellemző módon a szicíliaiak konyhája kevés, egyszerű, minimálisan feldolgozott alapanyaggal dolgozik. És mivel az éghajlati adottságok miatt még a paradicsom íze is mérföldekre van attól, mint amit itthon valaha is kóstoltam, isteni étkeket ettünk.
Következzen hát egy újabb recept a helyben vásárolt Pasta-szakácskönyvből (a fordításra vonatkozóan esetleges helyesbítéseket szívesen fogadok): 
SPAGHETTI DEL PESCATORE
Ingredienti per 4 persone:
500g di spaghetti, 500g di cozze, 500g di vongole, 300g di gamberi con il guscio, vino bianco, mezzo bicchiere di olia d'oliva, due spicchi d'aglio, 500g di pomodori maturi, sale, pepe, prezzemolo.
Strofinate con una spazzola dura le cozze e le vongole, tenedole sotto l'aqua corrente, poi mettetele in un grande recipiente e fatele aprire spontaneamente a fuoco vivo. Sgusciate i gamberi e conservate i gusci. Liberate quindi i molluschi dalle conchiglie (tenendone da parte qualchuno con il guscio) e nel liquido che anno emesso buttate i gusci dei gamberi e un bicchiere di vino biancho, lasciando bollire leggermente per 10 minuti. Ponete al fuoco, in un tegame con l'olio, lo spicchio d'aglio fatelo imbiondire, poi unite i gamberi e i molluschi senza guscio, facendoli insaporire per qualche minuto. Bagnateli quindi con il liquide di cotura filtrato a abbassate il fuoco al minimo, lasciandoli cuocere a fuoco basso. Poi aggiungete i pomodori giá pelati, liberati dai semi e sfilettati e riprendete la cottura per altri 20 minuti, dopo aver salato e pepato in abbondanza. Intanto fate lessare gli spaghetti al dente, scolateli, metteteli in una terrina di servizio e conditeli con il sugo preparato, al quale avrete aggiunto, poco prima di togliero dal fuoco, una manciata di prezzemolo tritato. Decorate con i molluschi tenuti da parte e fatti scaldare per qualche minuto nel sugo stesso.
A HALÁSZ SPAGETTIJE
Hozzávalók 4 személyre: 50 dkg spagetti, 50 dkg kékkagyló, 50 dkg vénuszkagyló, 30 dkg tisztítatlan rák, fehérbor, fél pohár olívaolaj, 2 gerezd fokhagyma, 50 dkg érett paradicsom, só, bors, petrezselyem.
Elkészítés: Dörzsöljük le durva kefével a kagylókat folyó víz alatt, aztán tegyük egy nagy edénybe. Élénk tűzzön főzve hagyjuk kinyílni őket. Hámozzuk meg a rákokat és tegyük félre a héjukat. Azután szabadítsuk meg a puhatestűeket a héjjuktól (tartsunk meg 1-2 héjjat) és a főzővízhez adjunk hozzá egy pohár fehérbort és a megtisztított rákokat. Főzzük 10 percig egyhe lángon. Egy serpenyőben futtassuk meg a fokhagymát az olívaolajon, aztán tegyük hozzá a rákot és a kagylókat és süssük össze őket pár percig. Tegyünk hozzá egy kis leszűrt főzővizet, és mérsékelt tűzön főzzük tovább. Ezután tegyük hozzá a meghámozott, magjától megfosztott, felkockázott paradicsomot és főzzük tovább 20 percig. Utána sózzuk, borsozzuk bőségesen. Amíg fő a szósz, főzzük meg a spagettit al dente-re, szűrjük le, tegyük egy tálalóedénybe, öntsük rá a szószt, és miután levettük a tűzről, adjuk hozzá a petrezselymet. Díszítsük az ételt a kagylóhéjakkal és melegítsük össze az egészet.
BUON APPETITO A TUTTI!
Étkek felsorolásának és sztoriknak folytatása következik...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2008.03.23. 15:07:56
Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.03.27. 18:03:25
A másik meg a tengeri levegő dolog. Azt én is nagyon szeretem. Sőt, ha tengeri dolgot eszem itthon, rögtön előjön a tenger illata, meg egyáltalán, tengerhez kötődő hangulatok jönnek elő.
