Ez nem egy képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, hanem egy valóságos beszélgetés a barátnőmmel. Ő segítette világra a lánykát. Sokat beszélgetünk amúgy is a szakmájáról, meg persze sok egyébről is. Annak idején magam is meglepődtem, hogy ezt a szakmát választotta, semmi sem szólt mellette, semmilyen észérv. Anita egy pici, finom testalkatú, kétgyermekes családanya, az orvosi egyetem megkezdésekor már volt egy közgazdász diplomája (meg persze a finom testalkata és az ikrei is megvoltak már). De mindig is tudtam róla, hogy ha őt kitennék a sivatagba, felhúzna egyedül egy házat. De emeleteset! Mivel én ezeket tudom róla, a válaszai kicsit visszafogottnak tűnnek számomra, úgyhogy azt már én teszem hozzá, hogy a nehézségek, amikről kérdeztem, gyakran és erőteljesen akadályozták a célja megvalósításában. Ő nyert. Meg a nők, akik hozzá járnak.
20 hetes terhesen vettem rá magamat, hogy megkérdezzem, nem vállalná-e el a terhesgondozásomat és a szülésemet. Mindkettőnknek nehéz volt átbilleni, de ezután már semmi gond nem volt. Én felszabadultan, boldogan, problémamentesen viseltem végig a terhesség 41 hetét (nekem mondjuk mindegy, hogy nevezzük, állapotosságnak, várandósságnak – bár a szavaknak mágikus ereje van, ebben az esetben nem érzem ezt), tudván, hogy nemcsak mindent bizalommal megkérdezhetek, de szakmailag is a legjobb kezekben vagyok. Végigvihogtuk az ultrahangokat, megtárgyaltuk az osztályos pletykákat, együtt álltunk megdöbbenve szülés előtt 2 héttel a bezárt szülészeti osztály esete előtt. Nem elhanyagolható szempont, hogy az a pénz, ami 10 éven keresztül vándorolt a barátságosan mosolygó, de mondatonként 5.000 Ft-ot felszámoló nőgyógyászom zsebébe, innen kezdve a saját zsebemben maradt. 19 hetesen például elküldött az ultrahangos haverjához a saját rendelőjébe 3D-s ultrahangot készíteni, ami végül nem sikerült, mert mozgott a gyermek, így nem tudta átalakítani 3D-s képpé. Viszont így is 9.000 Ft volt. Bocs, vis major.
Szóval eszembe jutott, milyen érdekes lenne megkérdezni, ő hogy látja a dolgokat a szülőszék másik oldaláról…
Miért lettél nőgyógyász?
Már amikor bekerültem az egyetemre, ez a szak érdekelt, bár akkor még nem tudtam, mivel is jár. Utólag belegondolva, lehet, hogy azért vonzott, mert a legtöbb páciens fiatal és egészséges. Meg persze az is szempont lehetett, hogy egy nő életében a legfontosabb dolog a terhesség és a szülés, jó ezt a két eseményt végigkísérni. A saját terhességem alatt is éreztem, hogy mennyire fontos, hogy olyan orvosom legyen, akiben maximálisan megbízhatok. Az is tetszik, hogy ez egy manuális szakma, lehet sokat operálni, de nem túl hosszúak a műtétek, ezért fizikálisan jobban bírható. Ezen kívül gyors döntéshozatalt és gyakorlatiasságot igényel, ami jellemző rám.
Nehézséget okozott-e a tanulmányaid alatt, hogy nő vagy?
Nem. Csak amikor megtudták az egyetemen az oktatók, hogy mire akarok szakosodni… Onnan kezdve folyamatosan próbáltak lebeszélni és meggyőzni, hogy ez a szakma nem nőnek, nem anyának és nem ilyen testalkathoz való. Próbáltak többször megszorongatni, de nem találták a fogást rajtam, mert mindent megtanultam.
Nehézséget okozott-e a munkád során, hogy nő vagy?
Ez minden férfias, férfiuralmú szakmában így van, alapfelállás, hogy egy nő nehezen fogadtatja el magát. De tisztában vagyok vele, hogy milyen előnyökkel is jár, hogy nő vagyok, ezeket az előnyöket fel is tudom használni. Egyébként pedig például a testi erő kérdése egy 60 és egy 100 kilós férfi között is felmerülhet, ez nem szempont. További előnyt jelent, hogy a nők nekem könnyebben megnyílnak, kevésbé gátlásosak velem szemben. Persze az sem hátrány, hogy kicsi a kezem és a finom, manuális dolgok is jobban mennek. Azoknak a nőknek nehéz elfogadtatni magukat ebben a szakmában, akiknek eleve kisebbségi komplexusuk, és ebből adódóan bizonyítási kényszerük van, de ez független ettől a hivatástól.
Hogy kezdted a pályát, milyen körülmények között?
Egy olyan közösségben, ahol voltak fiatalok így könnyebb volt a kezdés. Az öregek is támogattak, sok segítséget kaptam az orvoskollégáktól. Az első pillanattól kezdve tudtam operálni; de ez mindig a főnöktől függ, van ahol évek alatt sem lehet gyakorlatot szerezni.
Hogyan reagálnak a páciensek egy női nőgyógyászra?
A többség örül, néhányan meglepődnek, de legkésőbb egy vizsgálat után mindenki elégedett. Erre van egy történetem: műtét előtt odamentem a beteghez, elmondtam neki, hogy mi vár rá, és hogy én fogom operálni. Erre ő: „Aha. És mikor jön az orvos…?” Azt hiszem, nem az a lényeg hogy nő vagy férfi az orvos, hanem az, hogy bizalmat tud-e kelteni a betegben.
Mit érzel a legnehezebbnek a munkádban?
A magyar egészségügyet... A bizonytalanság nagyon frusztráló, nem lehet tudni, mikor mi fog történni.
Mi okoz a legnagyobb örömet a munkád során?
Ha egészséges gyerek születik, akinek az anyukáját én gondoztam végig a terhesség során. Meg az is, ha elégedett valaki egy műtét után.
Milyen érzés orvosként egy baba megszületésénél jelen lenni?
Ha bármi probléma van, akkor csak a feladatra koncentrál az ember, de ha minden rendben folyik, akkor felemelő.
Más érzés-e egy barátnőd várandósságát és szülését végigkísérni, mint egy idegenét?
Néha rossz hozzám közel álló ember orvosának lenni, mert ha valami rendellenességet tapasztalok, akkor az nagyon rossz, de ha minden rendben zajlik, akkor jobb.
Milyen életformát követel meg ez a hivatás?
Erre egyszerű a válasz: korán kelés, kevés és rendszertelen alvás, fizikai leterheltség. Mindig készenlétben lenni - azt mondják az öregek, hogy a legmegterhelőbb hosszú távon, hogy mindig ugrásra készen kell állni.
Szerinted mit csinálsz másképpen, mint egy férfi nőgyógyász?
Több empátiával kezelem a pácienseket, hiszen sok mindent én is átéltem nőként. Még egy dolog: elhiszem, amit mond a beteg, nem vonom kétségbe, hogy neki pont ott fáj.
Mi az, amit elítélsz egy nőgyógyász kollégád viselkedésében/munkájában?
Amiről olyan gyakran olvasunk mostanában: a szülésindításokat, a nem megfelelő méhszáj-státusz melletti beavatkozásokat, és ha valaki nem megfelelő szakmai kompetenciával dolgozik.
Hogy látod a szakmai jövődet?
Magyarországon…? Hát…fontos, hogy specializálódjon az ember egy kisebb egységre, és ott próbáljon kitűnni. Ez például a gyermeknőgyógyászatnál könnyebb a nőknek. Külföldre akkor mennék dolgozni, ha a családom megélhetése nem lesz biztosított itthon. Akkor kénytelen leszek.
Mit gondolsz az otthonszülésről?
Az otthonszülés akkor jó, ha utólag látjuk hogy minden rendben volt. Nem vagyunk jövőbelátók. Nem véletlenül van a szülőszoba a műtő szomszédságában. Ha például vérzés lép fel, akkor perceken múlik, hogy az anya életben marad-e. A vajúdás során is bármikor szükség lehet császárra, ekkor szintén percek döntenek.
Téged hogy érintett az egészségügyi reform?
Több lett a papírmunka, elégedetlenebbek a betegek, még kevesebb a gyógyszer és a kötszer. Nekem meg például nem fizették ki az ügyeleteimet. Egyszer csak bezárták a kórházat, ahol pályakezdő voltam, előtte meg hónapokig nem lehetett tudni mi lesz velünk. Épp elkészült az új szülőszoba-részleg sarokkáddal, mindennel. Ez az osztály 30 éve működött jól; utolsó pillanatig bíztak benne a dolgozók, hogy együtt maradhatnak. Ez egy szakmailag és emberileg is kiemelkedő osztály volt.
Mit gondolsz az alternatív szüléskísérési módszerekről?
Bármit elfogadok, ami szakmailag megengedhető: minden történjen úgy ahogy a szülőnőnek a legkellemesebb, legyen az halk zene, gyertya, vajúdólabda, bármi. Lényeg, hogy maradjon szép emlék.
Mennyire fontos a szülésznő munkája?
Az attól függ, hogy mennyire veszi ki a részét az adott szülésből. Fontos, hogy hogyan kommunikál a szülőnővel. Problémamentes szülésnél nagy szerepe van. Szakmailag és emberileg egyaránt megfelelőnek kell lennie.
Köszönöm! Kérsz kávét...?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: accept Sometimes balance 2018.03.06. 06:45:22
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
misspony 2009.03.27. 20:55:51
futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2009.03.28. 10:07:44
Anita 2 helyen dolgozik:
Dr. Páczai Anita, szülész-nőgyógyász,
- G1 Intézet, (06 1) 437 0297, 1036 Budapest, Lajos u. 74–76. I. em. péntek: 16–21. Ez fizetős
- Dél-Pesti Kórház, rendelési időt nem tudom. Ez nem fizetős.
De Anitánál tök mindegy, fizetsz-e neki vagy nem (egyébként a fizetős helyen sem neki fizetünk, mert nem az ő saját rendelője). Furcsa, hogy ezt le kellett írni, de így van.
mnorci 2009.03.29. 17:28:04
Páczai doktornőről csak jót tudok mondani én is, ugyanis egy hónappal ezelőtt nála szültem a Dél-Pestiben! Nagyon szimpatikus a vele készült interjú is:)
A terhességem kezdete óta ő gondozott, már többen ajánlották nekem, és én is csak ajánlani tudom mindenkinek. MIndenképpen női nőgyógyászt kerestem, valahogy nem tudtam elképzelni, hogy férfi vezesse a szülésemet, és az, hogy neki két gyermeke van, külön biztosított arról, hogy ő pontosan tudja, hogy egy szülőnőnek, ill. várandós kismamának mire van szüksége, mit hogyan kell közölni stb...
Nagyon jó volt, hogy szülésznőt is választottam, Gizivel szokott együtt dolgozni, nem is tudom mi lett volna, ha nem lett volna ott végig a vajúdás során, mert teszemazt többen szülünk egyszerre...az én szülésem ugyanis elég gyorsan zajlott, három óra alatt, nagyon gyors kitolással született meg a lányom, természetesen szakadtam is, de gyönyörűen rekonstruálta a gátamat a Doktornő, profi munkát végzett, Gizivel egyetemben:)
én a G1-be járok hozzá, most megyek majd kontrollra, nagyon igényes hely. Én úgy vagyok vele, hogy inkább járok magánrendelőbe, mert egy Kórházban sose lehet kiszámítani, hogy éppen rá fog-e érni mikorra megbeszéltük, és szerintem neki is jobb, hogyha behívják operálni, vagy bármi sürgősség van, akkor nem azon agyal, hogy hányan várják, és majd jól szemére vetik, hogy miért nem jön időben. Így meg a "fizetéssel" sincs gond - mert ez mindig egy kényes kérdés ugyebár-, főleg ha a Kórházban gyakorlatilag csak munkaidő után tud "magánbeteget" fogadni. Én fizetek szívesen, bár tényleg kellemetlen érzés mindkettőnknek...