Fociláz

Címkék: gyerek foci gyerekfoci ovisfoci teremfoci

2008.03.11. 09:12

Nos, mi is van ma? Ja, tudom, a vasárnap esti foci. De az a jövő héttől már nem lesz, helyette lesz az öregfiúk foci, aminek a meccsnapja hétfő este, edzésnapja a szerda este. Ezzel átvette a stafétát a kedd esti fedett pályás kis-műfüves focitól, mert annál vége van a bajnokságnak. Kedd este van egy kis gond, mert akkor választani kell: vagy bajnokság-foci, vagy apuka-foci, ami egyébként péntek este is van. Ebben a két időpontban a gyerekfoci-csapatok edzői és a gyerekek apukái csapnak össze sok-sok éve. Szerdán nagypályás öregfiúk-edzés lesz, de nincs baj, arra nem kell járni, csak a meccsre (ami hétfő esténként lesz, ugye megvan?). Csütörtök este megint a bőség zavarával küzdünk: sógor-foci vagy anyukafoci? Bár mióta anyuka itthon van a deddel, nem járunk, majd nemsokára.

Csak a tisztánlátás végett: ezek csak az esti programok voltak. De nézzük a nappalainkat: Laci bácsinak, aki családunkban Apuka- és Edző Bácsi egy személyben, hétfő kivételével minden délután edzést kell tartania a kölköknek(persze munka után... ). Van a cipőbefűzős-orrtörlős fociedzés (4-7 éves korig) és a Barcamezes-majdnemtudokdekázni edzés (7-9 éveseknek). Mi gyermekileg ez utóbbiban vagyunk érintettek, hetente háromszor.
Az eddig felsoroltak csak a fix műsorszámok, vigyázat: ezeken kívül járunk még saját érintettség okán hétvégi gyerekfoci bajnokságokra, illetve évente kétszer az egri 4 napos gyerekfoci tornára. Továbbá nyáron homokfocira, de csak nézni. Meg néha nagypályás meccsekre (csak Budaörsön), edzésekre, és néhanapján céges teremfoci tornákra.
A fiam lelkesedését felesleges ecsetelnem, viszont a leánygyermek egészen meglepő módon reagál a témára: ahogy tornaterem közelébe érünk, elkezd izgatottan ugrálni és vidáman kurjongat, hogy siessünk már, gyerünk, mikorkezdődikmááááár????

Ezért úgy gondoltam, hogy ha már úgyis erről szól a fél életünk, újra felkérek egy vendégelőadót, hogy néha írjon a gyerekfociról, annak sajátosságairól, néhány érdekes gyakorlatról, a különböző korú gyerekek edzéséről, a meccsekről, és az ehhez kapcsolódó történetekről.
Mivel szerencsére csak a másik szobába kellett átmennem a felkéréshez, viszonylag rövid idő alatt meg is született az első kis esszé Laci bácsi tollából:

Hogy tudnak-e az óvodások focizni? Természetesen tudnak, de külső szemlélőnek ez a pályán való futkosás kissé összevisszának tűnhet. Persze edzői szemmel is csak nehezen nevezhetjük ezt focinak, de a gyerekek folyamatos dicsérésével és bíztatásával („Nagyon jól csinálod, nagyon ügyes vagy, ez az, nagyon szép volt!”) az edző fontos szerepet tölthet be a gyerekek fejlődésének ebben az időszakában.
A rengeteg, ovisokhoz kapcsolódó élményből hadd említsek meg kettő igazán emlékezetes történetet: a 4 éves kisfiú kérdezi Laci bácsit az edzésen: „Laszi bácsi, neked melyik futballista a kedvenced?” „Nekem? A Kaká a Milanból.” „???” (kikerekedett szemekkel néz a kisfiú és gondolja magában: ki az a Kaká és mi az a Milan?) De elszántságát nem lehet megingatni: „És a Ronálnyinnyó?” „Őt is szeretem.” „Akkor én vagyok a Ronalnyinnyó! De aztán szurkolj nekem!” Ilyen kisgyerekeknél persze érthető, hogy az Edző bácsi olyan „óvónénis” szerepet tölt be, és élvezheti a kisfiú szeret-megnyilvánulásait: „Laci bácsi, ideülhetek az öledbe?” „De akkor mindenki ide akar majd ülni!” „Nem baj…”
És mi a legérdekesebb ovifocis játék? A furzuki, amit mindenki csak Suzukinak hív, mert így legalább van valami értelme… Szóval a játék lényege, hogy 2 bója közötti vonalon a fogó (a furzuki) csak jobbra-balra, a vonal mentén mozoghat, és a többieknek ki kell cselezni, és átjutni úgy, hogy ne érintse őket a furzuki.

Persze ez csak egy a sok gyakrolat közül, sort kerítünk még azokra is. Ne lepődjünk meg, ha ezek csak nyomokban emlékeztetnek a focira: ilyen kis korban még nem is ez a lényeg, hanem a mozgás szeretete, a közösségi viselkedés tanulása. Nem futballistákat képzünk, hanem focizni, sportolni szerető fiatalokat nevelünk, közösséget, barátokat adunk nekik. Javukra váljék!

A bejegyzés trackback címe:

https://hugipakk.blog.hu/api/trackback/id/tr20375592

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ekkerjoz 2008.03.20. 06:07:56

Azt azért Laci bácsi is gondosan elhallgatta, hogy az edző bizony nagy titkok tudója, egy sportoló srác sokkal több mindent elmond az edzőjének, mint otthon a szüleinek, jobban tisztelik az edzőt, mint aput (ha apu az edző, az egy érdekes helyzet), és ez a tekintély még felnőtt korban is megmarad, tudom magamról. Nem voltam edző sosem.

futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2008.03.20. 07:58:10

Nos, igen, rengeteg szeretet kap ezetől a kisfiúktól, mivel nekik ezt még nem ciki kimutatni. Egyszer apuka folyamatosan kiabált a fiának meccsközben, hogy "Benji, ki van kötve a cipőfűződ, gyere máááááár ideeee!", aztán a kisfiú sokadszorra megunta, odafordult az apukájához, és kikiabálta pályáról:"Hagyjál már békén!!!" - és odament Laci bácsihoz, aki bekötötte a fűzőjét... Apu csak 3 év múlva lesz azonos az edzővel, amikor Kamilla is elkezd "focizni":-) A fiamnak pedig itthon egészen egyértelműen "Laci", a pályán pedig "Laci bácsi" - ezt ő alakította így.

ekkerjoz 2008.03.20. 10:37:50

Kedves Orsi, csal úgy általában beszéltem az edzőkről, nálatok ez egészen speciális, hogy egyszerre neveli és edzi a párod a nagyfiút, csak most esett le a tantusz, elnézést.
süti beállítások módosítása