Fapados falusi turizmus
Címkék: falusi turizmus szállás nyaralás falu vidék szalma
2008.03.05. 12:13
A falusi turizmust, vagy amit annak csúfolnak, eléggé félreértelmezik ma itthon. Vagy más szótárt használunk, de én nem így képzelem el a belföldi pihenésnek ezt a fajtáját, ami ma „falusi” jelző alatt elérhető. Pontos elképzelésem van arról, hogy milyennek is kellene lennie, bár nem ezt tanultam, és hivatalosan nem értek a vendéglátáshoz. Szerintem a falusi turizmus nem csak annyi, hogy elmegyünk vidékre, és ott alszunk.
Gondoljuk végig anélkül, hogy túlbonyolítanánk az egészet. Ha az elnevezésből indulunk ki, a falusi turizmushoz kell először is egy falu. De mivel ilyen perverz vágyaink vannak, az a falu legyen autentikus. Falusi házakkal. Az adott magyar tájegységre jellemző, szép állapotú, falusi emberek által lakott házakkal. Ja, hogy az a skanzen? Pardon, már itt elakadtunk. Ilyen házak már nincsenek, legalábbis nem sok. Jó, ha egy faluban 1-2, az meg egyenesen csodaszámba megy, ha legalább az egyiket megfelelően felújították. Szóval én parasztházra gondolok, nem csempével kirakott húzóredőnyös kockaházakra.
Aztán turizmus. Mondom, nem értek hozzá, de olyasmi dereng, hogy a vendéget szívesen látjuk, udvariasan szolgáljuk ki, tiszta, rendezett kerttel-szállással, jó minőségű, finom étellel fogadjuk. Főleg, ha még fizet is érte. Nem hotelszolgáltatásokra gondolok, francba a jakuzzival, hanem a helyhez illő környezetre, odaillő programkínálatra.
De ha ezt a kettőt összerakom, nem ugrik be egy kép sem. Nem vonultam végig az utóbbi években Magyarország falvain a fenti állításaim megalapozása végett, de én ilyet még nem láttam, sem élőben, sem újságban, sem neten. Nem létezik, hogy ne létezzen, valaki cáfoljon meg.
Viszont így, hogy könnyedén kijelentettem, hogy ilyen állat pedig nincs, szabadon szárnyalhat a fantáziám, amely azért nemcsak a semmiből kapkodja elő az ideákat, jönnek azok saját igényből, olvasmányokból, külföldi példákból. Állítom, hogy ez a sógoréknál létezik, ilyen helyen szeretnék pihenni egyszer. Az ő falusi turizmusuk más, én nem is ilyenre vágyom itthon. Tegyük fel, hogy Ilse és Gerd Müller 20 évvel ezelőtt gondolt egyet, miután leültek a vacsorához az alpesi falucska alpesi kis házikójában, Ilse meglocsolta a muskátlit, Gerd még egyszer bekukkantott az istállóba, hogy az állatokkal minden oké-e, és úgy döntöttek, hogy most, hogy a gyerekek beköltöztek a városba, belevágnak valami újba. Mi legyen, műkörömszalont mégsem nyithatnak?! Nem lenne rá kereslet. Anyjuk, hát adott itten nekünk ez az infratr.. szóval ez a szép falusi környezet, a kisházban sem laknak már a gyerekek, van kút, istálló, ólak, állatok, legelő, patak, friss levegő, kerti kemence, csináljunk falusi turizmust! És Müllerék 20 éve gyönyörűen megélnek abból, hogy egy létező (nem múzeumszagú), de eltérő életformát kínálnak a városi családoknak változatlan színvonalon.
Ugye ilyen nem csak azért nincs itthon, mert nálunk csak wellnessfürdőbe járnak a népek kb. 5 éve, mióta ezt az univerzálkifejezést kihirdették a vikkendezés non-plus-ultrájaként? Ha igen, és mindenki magasról tesz a falusi pihenésre, akkor sztornó a téma. De ha az igény megvan, csak nincs hová menni, akkor hadd álmodozzam tovább.
Két nekem tetsző gyakorlat jut most eszembe a falusi turizmusról. Az egyik hálistennek magyar. Van Balatonalmádiban fenn a hegyen egy parasztkajáló. Bocsánat az elnevezésért, csak az egyszerűség kedvéért nevezzük így egymás közt, mert hosszú lenne kimondani, hogy vidéki jellegű vendéglátóhely. Nem reklámozzák, rém nehéz odatalálni, viszont hosszú évek óta stabilan teltházzal működik a meleg hónapokban, magyarok-külföldiek egyaránt látogatják. Az utóbbi években még WC is lett. 
Vannak magyar gyerekbetegségei, de a hely egyértelműen eredeti. Egy szűk, poros földút vezet fel a házhoz, ahol valóban laknak és valóban gazdálkodnak, állatot tartanak. Nem is tudom, hogy jöhetett az ötlet, hogy adjanak enni a népeknek. Sikerének receptje szerintem 3 összetevőből áll: lélegzetelállítóan gyönyörű kilátás a Balatonra, egyszerű és finom étel-ital, és a falusi fíling. Utóbbi kettő kifejtést kíván: a kínálat változatlan, van zsíroskenyér hagymával, sajt, sonka, kolbász dekára, paradicsom, paprika adagra, fehér- és vörösbor, és szóda (hogy kerül a csizma az asztalra?? Vagyis a kóla? Hát, senki sem tökéletes...). Ezekért pedig be kell menni a hűvös pincébe, ahol mérik, aztán tálcán kivinni az egy sorba egymás mellé állított padokhoz, helyet foglalni és telítődni a látvánnyal és az ízekkel. A kölkök addig megnézhetik a tyúkokat, hintázhatnak a biztos, hogy nem EU-konform minijátszón.
Másik példám külföldi, és zseniális. Németajkú barátainknál a falusi turizmusnak már alfajai is létrejöttek. A szalmabálás szállásokról először egy német riportműsorban hallottam, aztán most, hogy rákerestem, több ilyet is találtam, Ausztriában, Németországban és Svájcban is vannak ilyen szállások, sőt, túrák – agrokörút…
A svájci szalmás-szállásoknak például egyesülete is van (Verein „Schlaf im Stroh!”) jelenleg 240 szállással, ami biztosítja a többé-kevésbé egységes szolgáltatást és árakat (~15 EU egy éjszaka reggelivel) és adatbázisként is szolgál. A lényeg, hogy egy működő, családi parasztgazdaság egy épületében – padlás, volt istálló, egyéb – kialakítanak egy vagy több szalmával feltöltött részt, ami 6-8 férőhelyes. 
Főleg gyerekcsoportoknak ajánlják, de egész családoknak is jó móka, csak egy hálózsákot kell vinni. Ezt az élményt sok helyen összekötik egy kis falusi élet-tanulmányozással, úgy mint honnan is származik a tej, mikor érik a körte, és hasonló alapismeretek, vagyis: az igazi étel eredetét lehet nyomon követni. Megkockáztatom, hogy még csapatépítő tréningeket is lehetne tartani, bár én nem vágyom egy rakás menedzserre, bár ki tudja, lehet, hogy belőlük is ki lehetne hozni valami emberit. Az én volt főnököm például biztos, hogy cigivel és egy presszókávéval köszöntené a madárcsicsergést. Tehát ha valaki ezt még előttem megvalósítja, értesítsen, elsőként megyek gratulálni.
Arról, hogy hogyan képzelek el egy ilyen kis igazi falusi turizmussal foglalkozó vendéglátó- és szálláshelyet részletesen, majd írok legközelebb. NEM parasztromantikus-utópisztikus-guláspalacsinkenes képek villódznak a fejemben erről. Legyen a falusi turizmus fapados, fapadokkal, ne flair műanyagszékekkel...
UPDATE: most olvastam egy fórumban, hogy mégiscsak létezik egy ilyen szállás: a http://www.biotanya.hu oldalon kínálnak istálló föllött alvást... Mégsincs minden veszve!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2008.03.05. 15:44:07
orsi
ekkerjoz 2008.03.09. 21:36:39
Kedves Orsi, valami igazán szép helyen voltam a héten elveszve, Paloznakon dolgoztam, Csopak melletti falu, méter vastag falú ház, nádtetővel, a templom alatt, ilyen jót már régen aludtam, mint itt.
Nem tudom, milyen nyáron, meg fogom nézni.
Szép post volt, kösz szépen. Üdv:EJ
futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2008.03.10. 08:05:12
Ismerem Paloznakot, hú de jó lehetett! De húsvétkor már mi is megyünk Domonkosra.
Hosszú volt a hét olvasmány nélkül!!!