Előre is bocsánatot kérek hazánk kínai populációjától, tudom, hogy a cím politikailag nem teljesen korrekt, de logikailag talán ott van. Azt hivatott közvetíteni, hogy nem feltétlenül kell öko-terroristát sejteni amögött, ha az ember próbál kicsit ésszerűbben bánni környezete erőforrásaival, szem előtt tartva annak kímélését. Egyszerű dolgokról van szó, amelyekből ha néhányat is piciny háztartásunkban gyakorlattá teszünk, az esőerdők kiirtását bár meg nem akadályoztuk, de ráléptünk egy útra, amin a gyerekeink követni fognak. Állítólag a gyereknevelés legjobb módja úgyis a példaadás. Nem túl hiteles a vegetarianizmust propagáló apuka, akinek szája szélén csorog a májashurka zsírja. Ez persze csak egy kép, egyetek húst, ha akartok, én is szeretem.

Mindenben próbálom kerülni a szélsőségeket, gondolkodásban, véleménynyilvánításban, tettekben, sőt, még öltözködésben is. Az értelmes dolgokat szívesen követem, de aktivista sosem leszek, nem szeretem a feltűnést, az exhibicionizmust. Nem agitálok, de alkalmazom, amit érdemes. Nem akarom keverni a fogalmakat, mint öko, bio, natúr, stb, nézzetek utána, de hogy is jön ez ide? Úgy, hogy az ember olvas, hall, lát a témában rengeteg dolgot, amit jónak talál, megpróbálja követni, aztán mikor úgy érzi, elszaladt vele a ló, vagy leáll, vagy kiválasztja a nagy kavarból, mi illik hozzá, és mit tud alkalmazni a mindennapokban. Nem vagyok hajlandó rettegésben élni amiatt, hogy a gyerekemnek készített sütőtök mérgezőanyag-koncentrációja meghaladta-e azt az értéket, amikor már tényleg mérgez ő. Viszont ha biopiac közelében járok, biztos, hogy inkább a bio-sütőtököt veszem meg, még ha sokak szerint ez szemfényvesztés is. És, mit csináljak, nyomozzak utána, ki az igazi biogazda? Kövessem hazáig, és infrakamerával nézzem, éjszaka nem egy halálfejes permetezővel kezeli-e a zöldségeit? Hiszek a bio-ban, de ha csak a vegyszermentes pénzszagot érzem mögötte, elkerülöm. Hiszek, mert nincs más választásom. Értem, miért kelt negatív érzéseket a bio-öko-biznisz a szkeptikusokban, de elvileg nincs is ebben semmi olyan, ami különleges lenne, csak az élelmiszertermelés, -feldolgozás, -tárolás, -terjesztés az utóbbi évtizedekben akkorát fejlődött, hogy tagadhatatlan előnyei mellett természetessé tette számunkra, hogy a kajákban több (és gyanúsan ismeretlen) a felsorolt összetevő, mint amit normálisnak tartanánk.
50 éve nem mondtuk Mari néni szilvalekvárjára, hogy bio, mert akkor az volt, és kész, de nem volt jelzője, csak „szilvalekvár” volt. Nem trend volt, hanem evidencia.


Jócskán vannak túlkapásai a bio-biznisznek, ebből fakadóan pedig a bio-fanatikusoknak (Öko-Fuzzi németül) is, de azért azt mégiscsak túlzásnak tartom, hogy röhögjünk rajta: „ezt a hülyét, komposztál meg minden nap saját kezűleg főz, sőt, még textilbe is csavarja a szerencsétlen kölök hátsóját, megdöbbentő, na”.  Milyen kár, hogy egy ilyen élvezhető stílusú blogger pont ezt a témát pécézte ki magának, hogy megcsillogtathassa tagadhatatlanul kellemes, szarkasztikus stílusát ("A biogyerek napfényt eszik" - cikk az Index Poronty rovatában). A bejegyzés végén pedig frappánsan megjegyzi, hogy holnap hamburger lesz reggelire. Nem vagyok álszent, sőt, sokszor még következetesség is nehezemre esik ebben a témában (lévén nem minden megvalósítható, amit szeretnék), de élcelődni másokon, akik a jóra törekednek, nem túl elegáns. Nem beszélve a teljesen félrevezető címről, amiben fényevésről van szó, mert teljesen más téma, pszichiátriai jellegű. Nem mintha én nem próbálnám besűríteni minden mondanivalómat egy posztba, amiről úgy gondolom, a témához kapcsolódik, de azért legyünk már egy kicsit megengedőbbek azokkal szemben, akik máshogy élnek, mint mi.

Azért egy idő után csak kikristályosodik, hogy mit és hogyan szeretnénk felhasználni a sok rendelkezésre álló információ közül, ami a bio-öko-stb. témában rendelkezésre áll. Mivel a lista- és táblázatkészítésben kicsit mániákus vagyok, nézzük először, mi az ,amit mi ÚGY, vagy MAJDNEM ÚGY csinálunk. Nevezhetjük egyszerű-ésszerű-életszerű listának, az RRR (REDUCE, REUSE, RECYCLE) elve után szabadon.

  • Szelektív háztartási hulladék-gyűjtés: palackok, papír, elemek. Palackból már nincs is tulajdonképpen, mert újratöltjük őket másféle vízzel. Gondolkodom a szikvíz megoldáson is. A papírt dobozba gyűjtjük, jól jön majd a papírgyűjtésnél az iskolában. Komposztálni sem ártana, de az egy kicsit bonyolultabb.
  • Energiatakarékos égők  használata.
  • Vízfogyasztás csökkentése: a bébi kádvizével leöntjük egyszer a WC-t, fogat nem folyó víznél mosunk, legtöbbször zuhanyozunk, szappanozás közben elzárjuk a vizet. Némileg önző szempontok vezérelnek itt, mert emésztőnk van, és a gatyánk is rámegy a szippantásra. Már szinte fáj, ha feleslegesen folyó csapot látok.
  • A lánygyermeknek használt ruhát veszünk, (sokat kaptunk is), de prioritásként megmaradt a „szép, egyszerű, jó minőségű” fogalma. Ami ruhát már nem használunk, továbbadjuk rokonnak, barátnak, rászorulónak.
  • Autóhasználat csökkentése: van autónk, szeretjük, mert egyszerűbbé teszi az életünket, de ahova lehet, gyalog megyünk. Az autónk nem nagyobb, mint (a szánk) amekkorára szükségünk van. A BKV szolgáltatásait nem vesszük igénybe, mivel lehetőség szerint nem megyünk be a városba (Budapest city), a mi lakóhelyünk meg olyan kicsi, hogy szükségtelen a buszra várni. A bicikli itt komoly kihívás, lévén hegyes-völgyes a vidék. A robogó itt jó megoldás, bár erősen évszakhoz kötött.
  • Textilpelenkázás: ez a szemétcsökkentéstől kezdve a takarékosságon át a környezettudatosságig több helyre is passzolna, lásd textilpelenkás posztok. Ja, és a gyereknek is jobb.
  • Tisztító- és mosószerek: nem hiszem, hogy a cilitbeng jó nekem. Kis költségvetésben gondolkodva mosószóda mosáshoz, ecet öblítéshez, ablakmosáshoz, fertőtlenítéshez jó. Merészebb pénztárcák számára (de még mindig sehol nem vagyunk a ciltbenghez képest) az Almavin-nek van kiváló tisztítószer-sorozata. Van más is, én ezt szeretem.
  • Tisztálkodási szerek és kozmetikumok: a kevesebb nekem átláthatóbb. Nem gyűjtök parfümöket, nem is szeretem őket, nem érzem tőlük az emberek saját szagát. Bár van, amikor jobb is. Nehéz megfogalmazni, hogyan is alkalmazható az egyszerűség elve itt. Talán úgy, hogy nem veszek többféle arckrémet, szemfestéket, mint ahány arcom van. Amit meg már 2 éve nem használok, annak biztosan nagyon fognak örülni Szentdomin. Vannak természetes alapanyagú kozmetikumok (Hold Bolt, Szabolcska M. u., vagy Ilcsi néni ), arra még nem álltam át.
  • Magyar- ill. helyi termékek vásárlása: remélem, nem járok ezzel úgy, mint Ekkerjoz a népszavazásos posztjával, úgy értem, hogy stílusos legyek, nem szeretnék darázsfészekbe nyúlni (Bár ő tudja kezelni a nem odaillő kommenteket, én jobban tartok az ilyesmitől). Nem tartom nemzetieskedésnek, ha próbálunk magyar termékeket venni. Azt viszont agyrémnek tartom, hogy emiatt magyarázkodni kelljen, úgyhogy be is fejezem. A „magyar termék” ebben a kontextusban inkább „helyi termék”-nek felel meg. Olyan áru, ami a lehető legkevesebbet utazott, amíg a kereskedőhöz került. Olyan csirke, ami magyar tenyésztőnél kapirgált (Szép új világ...). Olyan alma, ami Józsi, a kisfiam nagyapapája által ültetett almafáról való. Tej, amit a Fehérvári úti piacon kimérve adnak, vagy amit Szentdomin veszünk a szomszédtól. Tojás, amit a másik szomszédtól. Ha előző este szólunk, másnap reggel leteszik az ajtó elé, vagy átküldjük a kölköt érte. De itt sem vagyok olyan vaskalapos, ha a magyar tészta kevésbé ízlik, mint a Barilla, akkor nem ő nyert. És ha már vásárlás: a nulla felé közelítjük a nejlonzacskók számát, amit utánunk dobnak a multiknál, akár kérem, akár nem. Bevásárlókosarat használunk, meg vászonszatyrot.
  •  Bio- és minimálisan feldolgozott termékek vásárlása: mint már említettem, ez lenne a természetes, de mivel körülményesen elérhető, ez csak ritka öröm.
  • Lokális ügyek: sportot űzök abból, hogy mindent meg tudjak vásárolni, minden szolgáltatást elérni itt, Budaörsön. Ezen belül is minél kisebb üzletben. Eddig csak az 5 literes marmonkanna vételét nem sikerült megoldanom a helyi műanyagosnál, de azt ígérte, utánajár. Múltkor is felhívott, hogy egyelőre nem sikerült beszereznie a 6 db-os palacktartó-cipelőkét, de rajta van az ügyön. Kétnaponta megyek egy olyan kört, hogy CBA (bevásárlócetlivel!), zöldséges, újságos, pék. Remélem, a teszkó meg az ósán megrendült és magába szállt, mióta nem látnak… Megmondom, mi kéne még nekem itt: egy piac. Hentes most nyílik, régen is volt, de bezárt, mert akkor nyíltak a fent említett műintézmények, és az újdonság varázsa elkoptatta a vásárlókat. A biobolt kicsit falusias még, ennek ellenére nagy a forgalma, de főleg vizet meg aprósüteményt ad el. A textilpelenka-ajánlgatásomra kicsit furcsán nézett a tulajdonos, majd megkérdezte, hogy akkor ezt nem kell mosni? De, kell. Nem az a poén benne. A mosószódáról sem hallott még. Nem baj, kis város, kis biobolt. Írok majd még külön ezekről a helyi ügyekről. Vásárláshoz, fogyasztáshoz még: van egy nagyszerű honlap, a tudatos vásárlók oldala. Azért szeretem, mert a hülyítés ellen gyógyszer.

Ezek csak kiragadott példák, próbálkozások, bár a teljesség igényével elvileg, de csak részlegesen megvalósítva. Több forrás adta az inspirációt ahhoz, hogy sok mindennek utánanézzek, és pár dolgot beépítsek az életünkbe. Ezen források egyike Jane Goodall: A remény gyümölcsei című könyve volt, amelynek mondanivalójával tökéletesen egyetértek, viszont néhol felületesnek és amerika-specifikusnak tartom a példáit. Ettől még ez természetesen egy remek könyv, amellyel kapcsolatos mondanivalómat majd egy másik posztban dolgoznám fel. Tőle eltérően (persze ki vagyok én, hogy eltérjek Goodall-tól…?) én nem nagyon tudom elhinni, hogy egy pillangó szárnycsapása tornádót indíthat (tudom, ezt nem ő mondta, ez a káosz-elmélet a meteorológiában), továbbá szerintem inkább szolgálná a környezet védelmét, ha mondjuk eggyel kevesebb bőrgyár engedné a mocskát folyóinkba, mint hogy én szétválogatom a papírt és a pillepalackot, de ki tudja, hátha mégis Jane-nek lesz igaza végül…

Addig is, én kímélem a saját környezetemet és kerülöm a multikat, aztán majd meglátjuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://hugipakk.blog.hu/api/trackback/id/tr55358777

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ekkerjoz 2008.02.29. 07:06:01

Az azért nem véletlen, hogy Budaórsön piac nincsen, ha lenne, becsukna az osan-tecso-cora zöldségstand, és akkor nem tudnák eladni a kínai meg egyiptomi gyarmataikon termesztett dolgokat, (amiket még éretlenül szednek, hogy a hosszú logisztika alatt beérjenek).

A magyar vásárlót két perc alatt szoktatták rá a hipermarketre, még nálunk Óballán is téma, hogy mi van leértkelve a szolnoki corában, nem lehet venni egy ilyen világvégi falun egy pár csirkét, kacsát, libát, mert nincsen, minek kínlódjon vele az ember, ha felpucolva megveheti ócsón...

Rettenetes jövőképeim vannak, de azt majd máshol...

Kösz a postot, nagyon rendben van.

Üdv:EJ

futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2008.02.29. 09:22:26

Kinevezhetjük mini-piacnak a CBA előtt megtűrt néniket-bácsikat, végül is saját cuccokat árulnak. Nem tudom, bio-e, de nincs tökéletes a nap alatt... Szerintem lesz piac, ahogy figyelem a változásokat. Pár éve még minden kisbolt becsődölt, most a jobb módúak neo-romantikus igényeinek megfelelően egyre több nyílik. De mindegy is a motiváció, a megvalósulás a lényeg.
Egyébként nem értem, hogy lehet egy átlagos családnak 2 óriási bevásárlókocsit telepakolni pár naponta a teszkóban, mi a fenét vesznek???
És a szentdomis tojás sem kapirgálós ám: de jobb, mint a kitudjahonnanvan ósános tojás.
Sci-fi cikk az anyaföld-blogon lesz...?

bodzavirag 2008.03.04. 08:50:43

mondanám, hogy tekerj át budakeszire, de persze tudom, hogy sok az emelkedő. viszont szombatonként biopiac (igaz, elég korán, én lemaradok róla), vasárnap meg nénis piac. hétközben tej etyekről. :)
és végre egy éve már itt is szelektív hulladékgyűjtés.
azt viszont még scifi kategória, hogy minden olyan helyen, ahol palackos üdítőket árulnak, legyen nekik megfelelő gyűjtő. régi álmom ez. talán valaha.

futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2008.03.04. 18:02:00

Ha csak az emelkedő lenne a gond... Múltkor még autóval is kicsit félelmetes volt, hogy sokan az egyenes, lejtős utat felhívásként érzékelik egy kövér gáz nyomására és hektikus előzgetésre. Én 70-nel lassúnak számítottam, és nem vagyok egy mazsola, de az út szűk, és gyakran jönnek szembe.
De egyszer eljutok oda is, korai kelés nem probléma, van egy 9 kg-s biológiai órám...

Mirwen · http://newrim..freeblog.hu 2008.11.02. 11:50:42

azért azt hozzátenném hogy csináltak olyan felmérést is, hogy sokkal kevesebb CO2 kibocsájtást - carbonfootprint/ökológiai lábnyom - jelent mondjuk egy érett paradicsomot megvenni ami spanyolországból származik mint idénygyümölcs és ideszállítják, mintha a magyar primőrt vennéd meg amit az üvegházból termeltek.
Ezt nem gondoltam volna eleinte, pedig logikus...
szóval nem minden magyar ami fénylik ;-D

futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2008.11.04. 22:27:34

Persze, vannak ilyen anomáliák, de tulajdonképpen én a magyar üvegházira sem vágyom... Nagyképűsködöm itt a jobb oldali hasábban felsorolt idénynövényekkel, nem mintha én fejből tudnám, mi mikor terem meg itthon, de azért törekszem...
Szóval az ideális, ha azt fogyasztjuk, ami hazánkban adott időben megkapható, de a törekvést nem minden esetben követi tett...
Megdöbbentő dolgok vnnak, és nem lehetünk soha biztosak benne, hogy amit megveszünk, honnan jött és mennyit utazott... Miért kellett nekem múltkor a CBA-ban kínai fokhagymát vennem??? Mert az volt, és nekem kellett fokhagyma. De nem esett jól.
süti beállítások módosítása