Folklór ide, kultúra oda: mindig is ízléstelen giccsparádénak tartottam a matrjoska babát, pedig a Szovjet Kultúra házában nagyon nyomták. Bár a mellékelt elég vicces. Saját ízlésemtől függetlenül azonban, ha szigorúan vesszük (mármint öko-szigorúsággal), a matrjoska elég jól vizsgázna: fából készült, figyelemfelkeltő színű, készségfejlesztő játék (vicceltem, a gyerekek készsége ilyen kis korban tök jó fejlődik magától is), bár szerintem a festése minden bizonnyal nem felel meg a környezettudatos előírásoknak, és a legkisebb bábu könnyen bekebelezhető az erre fogékony gyermekek által.

 

 

 

 

 

(A biztonság kedvéért megjegyzem, fenti illusztrációkba ágyazott kérdőjel a "Hát ez meg mi?" és a "Minek ilyen nekem?" kérdéseket hivatott szimbolizálni...) 

Ma már szerencsére (?) tengernyi játék közt válogathatunk, hogy megtaláljuk a hozzánk és gyermekünkhöz illőt, és ez nem csupán pénz kérdése. Itt is hasznos a kitartó kutatómunka, de szerencse is kell hozzá, hogy értékes/értelmes játékokat találjunk.

Unalmas lenne ismételgetni, hogy a babáknak az első életévükben nem sok vásárolt játékra van szükségük, sőt van, aki azt állítja, hogy egyáltalán nem is kell nekik játék. Bár ha ezt unalmas lenne említeni, akkor senki nem vásárolna „kifejezetten babák számára kifejlesztett” műanyag zenélő, forgó, bukfencező és sztepptáncoló activity-centereket a gyerekének, hanem a babaáruháznak ezt a részét kikerülné, megfigyelné, mivel „játszik” egy 1 éven aluli baba, és azon a vonalon haladna tovább.

Ahogy a babakocsit is, a gyerek játékait is kicsit magunknak vesszük. Ez persze nem olyan nagy baj, hiszen nagyon mókás a vonatozó apuka, mellette csücsülő gyermekével, amint az épp egy papírhengerrel püföli a hátát.

Az öko-játékok gyönyörűek, hasznosak, szívünknek jólesőek. Egy-kettőt be is szerez az ember, mutatóba. De tulajdonképpen inspirációnak is kiválóak, mert egyszerű szépségükből kiindulva házilag is készíthetünk sok mindent.


Amíg nagyon pici a bébi, nem nagyon kell neki semmi „játék”. Annyi minden történik körülötte, hogy azt megemészteni is elég sok energiáját lefoglalja. Megtévesztő lehet, hogy amelyik baba sokat fekszik ágyban és még nem tud forgolódni, nézegeti a feje fölé lógatott zenélő, forgó állatkás izét. Szerintem csak meg van döbbenve. Én mondjuk elszédülnék tőle és egy idő után rémálmaim lennének az ismétlődő zenétől. Bár amerikai filmekben gyakran látni, hogy a mosolygó anyuka az est beköszöntével behelyezi mosolygó gyermekét a babaszobában található babaágyba, felhúzza neki a zenélő-forgót, és kimegy. Szerintem azok a babák be vannak nyugtatózva, én még élőben nem láttam ilyen szituációt. A plüssmaci-hegy is inkább dekoráció, mint babajáték.

Érdemes abból kiindulni, mit tud már a baba. Egy ideig csak szépen nézni. Ekkor még mi vagyunk neki a legérdekesebbek. Aztán elkezd saját maga is érdekes lenni, mikor rájön, hogy milyen szórakoztató dolog az ökölnézés, nyálfújás, sikongatás. Ha ilyenkor veszünk egy „bébitornázót” (ld. kérdőjeles illusztráció), akkor elköltöttünk sok pénzt egy 3 hétig használható, viszont mérete miatt sehova el nem raktározható ronda műanyag cuccra. Kicsit később hónapokig mindent megnyalogat, szájba vesz. Ilyenkor kell egy puha szőnyeg, amin fekszik, és pár különböző anyagú, színű és hangú öklömnyi nagyságú valami kis izé, amit lóbálhat és szopogathat, de le nem nyelhet. Szerencsére itt is létezik low budget kategória. Aki szeretné megúszni beruházás nélkül, az varrhat a dednek olyan játszókendőt, aminek van sok kiálló „címkéje” (minden baba favoritja), több különböző anyagból áll, esetleg belevarrhatunk valami zörgőset. Csörgőnek jó egy kis teásdoboz, amibe kavicsot teszünk és kinyithatatlanná varázsoljuk. Üres, vagy valamivel töltött kicsi ásványvizes palackokkal is népszerűek lehetünk. Szeretem még a spéci rágókákat, amiket azért fejlesztettek ki angol tudósok, hogy jó ergonomikusan beférjen a csöpp kis nyáladzó szájacskákba. Hűtős is van. De minek? Az én összes (2) gyerekem fakanalat meg könyvborítót harapdált, amikor jött a foga. Később, amikor már tud ülni a baba és nem dől el percenként (nehéz időszak…), sokkal jobb lesz a helyzet. Kb. 1-2 hétig, mert utána elkezd pakolni. Játékként itt kezdenek belépni kis háztartásunk használaton kívüli darabjai (ha eddig használtuk is, mostantól einstandolja a gyermek), úgymint: kinőtt mobiltelefon, elemétől megfosztott távirányító, műanyagtányér, zörgős csomagolópapír, kartondoboz, anyuka táskái, apuka zoknijai, testvér könyvei, lézerkardjai, szuperhősei (jól lehet rágcsálni a lábukat). Persze gyermekünk megdöbbentően gyorsan rájön, hogy átvertük, és lenyúlja az igazi mobilunkat és távirányítónkat. Vigyázat: a habtapilap (bocsánat, de azt az idióta nevet adták neki) vonzó megoldásnak tűnik az eső-kelő gyerek testi épségének megőrzésére, de a szomorú valóság az, hogy a kölök azonnal legurul vagy lemászik róla, a lapok pedig úgy vonzzák a port, mintha muszáj lenne. Bevallom, nekünk is van, szépen bezacskózva. De mivel „puzzle”-jellegű, rögtön atomjaira esik, mert a gyerek emelgeti, és a mikroszkopikus méretű darabokat soha többé nem tudjuk összeállítani, főleg, ha már meg vannak rágva.

Amikor pedig közeleg a bűvös 1 éves kor, végre eljött anyuka ideje: be kell szerezni az első babát, akár fiunk van, akár lányunk. Ha ezt olyan forrásból tesszük, mint én, akkor jó, ha birtokában vagyunk az előretervezés képességének. Megéri a várakozás! Megérkezett a lányom első igazi babája, de mivel a születésnapja még több, mint 2 hónap múlva lesz, egyelőre még csak én örülök neki. Azért titokban, hogy ne vegye észre, az utókor és a baba készítője számára „feltűnés nélkül” megörökítettük a pakk megérkezésének napját. Gondolom, észre sem vette, hogy a hátára kötöztünk egy manót.

Én meg türelmesen tovább várom, hogy a 9 éve az IKEA-ban a fiamnak (?) vásárolt és egyszer sem használt porcelán étkészletbe és köténykébe belenőjön a lányom…

A bejegyzés trackback címe:

http://hugipakk.blog.hu/api/trackback/id/tr77346947

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.