Ez kinek hír? Nyelvtanulók generációinak, 5 fiának (vajon hányan élnek még...?), számos unokájának, dédunokájának és bizonyára azoknak a tanítványoknak, akik még mindig óránként becsöngetnek hozzá.
Teidi néni (tidy=csinos, gondos, takaros, rendes) egy jelenség. Nem egy ősz kontyos mosolygós, remegős nagyanyó, hanem egy energikus, visszafogott, elegáns, művelt hölgy, aki félkézzel valósította meg azt, aminek még a töredékét is mi, mai nők, anyák vinnyogva teljesítjünk.
Onnan tudtuk, hogy ő még ott lakik, ahova gyerekkoromban néha bizony csekély lelkesedéssel "siettem", hogy a függönyök ugyanúgy voltak elrendezve, mint régen. Kis túlzással Teidi néni alapozta meg középiskolás éveim egyetlen nyilvános elismerését (3 nyelvvizsga érettségiig - mármint én tényleg tudtam azt a három nyelvet, nem csak papírom volt róla), és bizony ez a nyelvtudás döntötte el, hogy - egyéb elképzelés híján - némettanár leszek. Aztán amikor eljött a váltás ideje, az általa tanított, kicsit leporolt angoltudás segített hozzá az új állásomhoz. Teidi néni, nekem azóta is megvan a nyelvtan füzetem! Még a főiskola alatt is sokszor lapozgattam. Én már más módszerrel tanítottam németet - kevésbé sulykoltam a nyelvtant - de a lakásáig vezető úton magolt szabályok máig a fülemben csengenek (an-auf-hinter-in-neben-unter-über-vor-zwischen, vagy der-die-das-die-den-die-das-die-des-der-des-der, satöbbi). Persze nem ragszkodott ő annyira a hagyományos nyelvtanításhoz: amikor látta, hogy már kivagyok a sok nyelvtantól, az amerikai National Geographic egyik késő 70-es évekbeli számát olvastuk, a kínai agyagkatona-hadseregről.
Teidi nénihez családunk 3 tagja járt. Vajon még hány család mondhatja el ezt magáról? Hosszú évekig terveztem, hogy becsengetek hozzá, és elmondom, mennyit adott nekünk. Én 10 éves koromtól jártam hozzá, először németet, aztán angolt, majd oroszt tanultam nála, talán 5 éven keresztül. Ő már akkor sem volt fiatal, hiszen ennek 25 éve...
Mint említettem, Teidi néni a modern, erős, emancipált nő megtestesülése. Nem tudom elképzelni, hogy valaha panaszkodott volna bokros tennivalói miatt, szerintem ő nem is érezte olyan megterhelőnek azt, aminek említésétől is kiver a víz: 5 fiút nevelt fel, mintaszerű háztartást vezetett (köszönöm a Boursin receptjét, most is ott van a szakácskönyvemben), nyelvtanulók ezreit tanította angolra, németre, oroszra, franciára és olaszra. És mindig tudta, kinek mit vegyen Karácsonyra. Mindez angolkisasszonyos tartással és modorban.
Ezen a ponton utalnék megint a sorsra (bár van, aki ezt csak "kicsi a világ"-jelenségként címkézné), ami a egy házi gyerekfarsangon összehozott Teidi néni egyik unokájával, aki elmesélte, mi van vele. Azt mondta, semmit sem változott. Én is így képzeltem...
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, TEIDI NÉNI!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ekkerjoz 2008.02.12. 16:14:10
